Beiktatási beszéd és felszólítás

Magyar Péter (Tisza Párt elnöke, miniszterelnök) szombaton, a Kossuth téren tartott beiktatási beszédében újfent lemondásra szólította fel Sulyok Tamás köztársasági elnököt és „azon közjogi méltóságokat, intézményvezetőket, akik az elmúlt rendszer politikai kiszolgálóivá váltak”. A felszólítás között szerepelt Rigó Csaba Balázs, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elnöke és Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész is.

A felszólítás nem előzmény nélküli: Magyar Péter már az április 12-i választások éjszakáján is hasonló követeléseket fogalmazott meg. A mostani beszéd azonban már a miniszterelnöki székből hangzott el, így súlya és következményei is nagyobbak.

GVH: „nincs indoka lemondani”

A GVH hétfő este a Telex megkeresésére reagált. Közleményük szerint Rigó Csaba Balázst „eskü kötelezi a hivatali szolgálatának ellátására. A GVH elnöke mindenkor az esküjét és a jogszabályokat betartva jár el, ezért nincs indoka lemondani”.

A hivatal hangsúlyozta: „a működésére vonatkozó jogszabályok szerint, azok maradéktalan betartásával működik”, és „feladatkörében nem utasítható, feladatát más szervektől elkülönülten, befolyásolástól mentesen látja el”.

A GVH az Európai Unióra is hivatkozott: „a nemzeti versenyhatóságok független és befolyásmentes működését az Európai Parlament és a Tanács (EU) ECN+ irányelvének 4. cikke biztosítja, illetve írja elő a tagállamok számára”. Rigó 2026. április 15-én kezdte meg második hatéves ciklusát, és az OECD Versenybizottságának alelnöke is.

A GVH függetlenségét ugyanakkor megkérdőjelezte Berezvai Zombor, a szervezet volt vezető közgazdásza, aki a választás előtt egy héttel állította: politikai nyomás nehezedett a hivatalra. Berezvait azóta érdemtelenségre hivatkozva kirúgták. Az eset rávilágít arra, hogy a hivatal függetlensége körül komoly viták vannak – még akkor is, ha a GVH hivatalosan elutasítja a politikai befolyásolás vádját.

Legfőbb Ügyészség: „szeretném folytatni a megkezdett szakmai munkát”

A Legfőbb Ügyészség Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész egy nappal korábban, pénteken a 24.hu-nak adott interjúját idézte. Ebben Nagy kijelentette: szeretné folytatni a „megkezdett szakmai munkát”, sosem érzett politikai nyomást az ügyészségi munkában, és csak a 2025 júniusi megválasztása utáni időszak ügyeiért vállal felelősséget. Az ügyészség az interjú tartalmát továbbra is érvényesnek és irányadónak tekinti.

Nagy Gábor Bálint az interjúban több kérdésre is kitér: miben más, mint elődje, Polt Péter; voltak-e védett személyek az ügyészségen; valóban felbátorodott-e a választás után az ügyészi szervezet; létezik-e Zsolti bácsi; a Dubajba menekített Matolcsy-vagyonról; valamint arról, hogy miként viszonyul az elszámoltatáshoz.

Intézményi függetlenség és politikai nyomás

A felszólítás hátterében az áll, hogy Magyar Péter szerint ezek a vezetők az előző rendszer politikai kiszolgálói voltak. A Tisza-kormány intézményi megújulást ígért, amelynek része a politikai lojalitás alapján kinevezett személyek eltávolítása és a szakmai kompetencia-alapú szelekció.

A GVH és a Legfőbb Ügyészség azonban jogilag védett pozícióban van: a GVH elnökét az államfő nevezi ki hat évre, a legfőbb ügyészt pedig az Országgyűlés választja meg kilenc évre. Lemondásra kényszeríteni őket nem egyszerű – ehhez vagy jogi eljárás (pl. méltatlansági eljárás) kell, vagy politikai nyomás, amely végül távozásra készteti őket.

A Sándor-palota már szombaton reagált: az Alaptörvényre hivatkozva utasították el a köztársasági elnök lemondását. Gulyás Gergely (Fidesz) pedig közjogi leckét adott Melléthei-Barna Márton igazságügyi miniszternek, aki szintén Sulyok Tamás lemondását sürgette.

Következmények és kilátások

A következő hetekben kiderül, hogy a Tisza-kormány milyen eszközökkel próbálja meg elérni a vezetőváltást – ha egyáltalán erre törekszik. Magyar Péter eddigi kommunikációja alapján a lemondási felszólítások inkább politikai nyomásgyakorlásnak tűnnek, mint jogi lépések előkészítésének.

A GVH és a Legfőbb Ügyészség elutasító válasza azt mutatja, hogy az intézményi függetlenségre hivatkozva ellenállnak a politikai nyomásnak. Ugyanakkor a Berezvai-ügy és a korábbi politikai befolyásolási kísérletek arra utalnak, hogy a függetlenség nem feltétlenül volt teljes az előző kormányzat alatt.

A Tisza-kormány számára a kérdés az: hogyan lehet úgy intézményi megújulást végrehajtani, hogy közben ne sérüljön a jogállamiság és az intézményi függetlenség elve. A válasz nem egyszerű – és a következő hónapokban derül ki, hogy a kormány képes-e ezt a kényes egyensúlyt megtartani.