A startpisztoly eldördült, Magyar Péter (Tisza Párt elnöke, leendő miniszterelnök) pedig legott hasba is lőtte vele a viaszos hullamosolyú köztársasági elnök urat, majd egy interaktív videós idegenvezetésben mutatta meg az ország népének, hogy milyen irgalmatlan, töménytelen luxusban tobzódtak a modern kori Palatinus dombnak megtett Várhegyen a NER politikai és morális élőhullái. Magyar láthatóan ott folytatta, ahol a kampányban abbahagyta: one man show keretében ő megy videós stábbal mindenhová, megtekint, gúnyolódik, aláz, intézkedik, miközben a kormánya tagjai próbálják belakni az új szerepüket.
A koncepció: elitváltás és vétójog
Ugyanakkor a NER maradványaival való látványos leszámolási kísérletekből, a politikaszűz szakértőkből, menedzserekből toborzott kormány kialakításából és a négy kulcstárcának – egészségügy, oktatás, pénzügy, valamint szociális és gyermekvédelmi – adott vétójogból egy tudatos, koncepciózus, távlatokban gondolkozó államépítés igénye kezd kirajzolódni: Magyar Péter egy új politikai elitet akar kinevelni. Vagy ha úgy tetszik, korrigálni Orbán vakvágányra futó hibáit.
Orbán és Magyar: két elitváltási kísérlet
1998-ban Orbán Viktor (Fidesz-KDNP, volt miniszterelnök) is egy elitváltás igényével érkezett, ám ő jobbára fél- és egész hülye famulusaiból akart elitet építeni, ennek megfelelően a rendszer a díszletek mögött hamar lerothadt. A Magyar-modell inkább úgy néz ki, hogy van egy önjogán is szakértői kormány, befelé komoly szakmai autonómiával, akiket Magyar is versenyeztetni fog egymással – lásd: Hegedűs Zsolt és Kapitány István összezördülését –, ám kifelé továbbra is Magyar Péter nyüzsög, aki egyszerre államférfi és megasztár, lábában van a bugi, azaz ő nem afféle egyszemélyes társadalmi mérnökség óhajt lenni, ahogy a Karmelita Bölcse láttatta magát, hanem inkább afféle híd lesz a helyzetükből adódóan óhatatlanul savanyú szakértők és a jövő politikailag domináns, 1990 után született generációja között. Meg persze némi kóboráram, ami kell a gyújtáshoz. Hogy sikerül-e, az sok mindenen múlik, de alighanem Magyarnak a NER bábjaival együtt a saját egójával is le kell majd számolnia, ami az elődjének sosem sikerült. Pláne, hogy meg se próbálta.
A kihívások: egó és intézményi kontroll
A modell sikerének kulcsa az lesz, hogy Magyar Péter képes-e megtartani az egyensúlyt a személyes show és a szakértői kormányzás között. A NER maradványaival való leszámolás látványos, de az intézményi megújulás hosszabb távú folyamat. A négy kulcstárcának adott vétójog azt jelzi, hogy Magyar a szakmai autonómiát is be akarja építeni a rendszerbe, ami csökkentheti a személyes kontrollt, de növelheti a kormányzati hatékonyságot. A kérdés az, hogy a Tisza Párt elnöke képes lesz-e lemondani a totális irányításról, és hagyni, hogy a szakértők valóban belakják a szerepüket.