A vita gyökerei: két miniszter, két világ
A Tisza-kormány első heteiben máris éles ellentét bontakozott ki a Mol jövőjéről. Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter a parlamenti bizottság előtt hétfőn kijelentette: nem az állam feladata, hogy a Mol tevékenységét bármilyen szinten befolyás alá vonja, minden döntés a tulajdonosoké és részvényeseké. Ezzel szemben Tarr Zoltán kulturális miniszter, a Tisza Párt alelnöke március közepén a Politicónak azt mondta: a párt a magyar energiavállalat tulajdonosi és irányítási struktúráját át kívánja alakítani, és erre munkacsoportot is felállított.
A két nyilatkozat között feszülő ellentmondás a Tisza-kormány energiapolitikájának koherenciáját kérdőjelezi meg. Kapitány a bizottság előtt azt is elmondta: az orosz olaj arányának 65-ről 90 százalékra növekedése 2022 és 2025 között nem volt sikeres megoldás, és a diverzifikációt fontosnak tartja. Ugyanakkor a Tisza programja szerint 2035-ig szüntetnék meg az orosz energiafüggőséget, miközben az EU 2027-től tiltaná az orosz beszerzéseket.
A rezsivédelem és a Mol extraprofitja
A rezsicsökkentés kiterjesztésének fedezetéről továbbra sincs konkrét költségvetési számítás. A Mol az olcsóbb orosz nyersolaj révén az elmúlt években több száz milliárd forintos extra nyereséget realizált, amelyből mintegy 500 milliárd forint extraprofitadó formájában a rezsivédelmi alapba került. Kapitány szerint a környező országokban nem látni azt az árkülönbséget Magyarország javára, amivel riogatnak, de a magyar védett üzemanyagoknál a szomszédos országokban drágábbak az árak, különösen a dízel esetében.
A Mol első negyedéves gyorsjelentése szerint az adózás előtti nyereség 212 millió dollárra csökkent, ami a profit felének eltűnését jelzi. Ez a csökkenés tovább élezheti a vitát a Mol jövőjéről, hiszen a kisebb profit kisebb extraprofitadót jelent, ami a rezsivédelmi alap forrásait is csökkenti.
Politikai és gazdasági következmények
A vita mögött az is áll, hogy a Mol tulajdonosi szerkezetének érdemi átrendezéséhez kétharmados országgyűlési többség szükséges, amit a Tisza Párt most megszerzett. A kérdés az: vajon a kormány melyik irányt választja, és hogyan egyezteti össze a két miniszter eltérő vízióját?
A Tisza Párt programjában az szerepel, hogy 2035-ig megszüntetnék az orosz energiafüggőséget. Ennél jóval szigorúbb az Európai Bizottság által jóváhagyott követelmény, amely az orosz irányból érkező beszerzéseket 2027-től tiltja a tagállamoknak. Kapitány a bizottság előtt azt mondta: fontosnak tartja a magyar energiaellátás diverzifikálását, mindig a legolcsóbb, a legmegbízhatóbb és a legfenntarthatóbb forrást kell választani.
Mit jelent ez a Tisza-kormány számára?
A Tisza-kormány első belső feszültsége az energiapolitika körül bontakozott ki, ami arra utal, hogy a párt még nem alakított ki egységes álláspontot a Mol és az orosz olajfüggőség kérdésében. A következő hetekben várható, hogy a kormány részletesebb tervet mutat be a rezsivédelem fenntartásáról és az energiafüggőség csökkentéséről. A kérdés az: vajon sikerül-e összeegyeztetni a két miniszter eltérő vízióját, vagy a vita tovább mélyül, és a Tisza-kormány első komoly politikai kihívásává válik?