Hook: Egy cetli és egy csótány
Az egyik mosdó mellett egy cetlin ez áll: „a sárga kupakos flakon azért van itt, hogy a lefolyókba lehessen önteni vele”. A felirat nem egy háztartási tanács, hanem az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) dolgozói által készített videó egyik részlete. A felvételen jól kivehetően mállik a vakolat, hiányoznak a csempék, és egy csótány sétál át a képen. A jelenet nem egy elhagyatott ipari épületben, hanem a nemzeti könyvtárban játszódik – pár sarokra a budai Várban található Karmelita kolostortól, ahol az előző kormány közpénzből luxusminisztériumokat építtetett.
A tárlatvezetés, ami inspirált
Magyar Péter (Tisza Párt elnöke, miniszterelnök) hetekkel ezelőtt élő adásban sétált be a Karmelitába, ahol iratmegsemmisítőkre bukkant – az eseményt a pontA is részletesen követte. Az akció országos figyelmet kapott, és láthatóan inspirálóan hatott az OSZK dolgozóira is. „Magyar Péter Karmelitában tett tárlatvezetéseiből ihletet merítve gondoltuk, mi is készítünk egyet a Vár egy másik fontos helyéről, a nemzeti könyvtárról” – írta a Hvg-nek egy olvasó, aki a könyvtárban dolgozik, és mellé egy rövid filmet is mellékelt.
A videó gyorsan elterjedt a közösségi médiában, és ismét reflektorfénybe helyezte a magyar közgyűjtemények évtizedes alulfinanszírozottságát. A kérdés nem új: az OSZK 1985-ben költözött jelenlegi székhelyére, és azóta nagyobb felújítás nem történt az épületben. Eközben a Vár másik oldalán – a Karmelita kolostorban, a Belügyminisztériumban és a propagandaminisztériumban – milliárdokat költöttek luxusfelújításokra.
Mit mutat a videó?
A felvételből kiderül, hogy az olvasók által látogatott részeket pár éve nagyjából rendbe tették – a videó felirata „látványpékség”-ként minősíti a renovációt. A backstage-ben azonban egészen más a helyzet. A dolgozói mosdók mennyezete több helyen beázott és leszakadt, több vécé egyáltalán nem működik. A liftek hetente elromlanak, rendszeresen szorulnak beléjük munkatársak. Az ablakok jó része elromlott, sok hiányzik, emiatt nyáron 30 fokban, télen kabátban dolgoznak a munkatársak. A pénzhiány miatt nincs folyamatos bogármentesítés – a felvételen csótányok is láthatók.
A könyvekre sem vigyáznak sokkal jobban. Az OSZK raktárgondokkal küzd, emiatt a könyveket gyakran a folyosón tárolják. Az értékesebb könyveket is csak lakatok védik, mert rendes őrzésre nincs pénz. „A munkaeszközök és műemlékek is szörnyű állapotban vannak” – írják a dolgozók a videó feliratában.
A kontraszt a Karmelitával
A videó készítői egyértelművé teszik a párhuzamot: „Bár néhány méterre luxuskörülmények vannak, a nemzeti könyvtár épülete évtizedek óta csak rohad le. Sem a felbecsülhetetlen értékű anyag, sem a munkatársak nem kaptak egy pillanatig sem figyelmet.” A Karmelita kolostor és a Miniszterelnöki Kabinetiroda épületei – ahol a Fidesz-kormány közpénzből luxusminisztériumokat épített – mindössze egy sarokra vannak az OSZK-tól. Magyar Péter korábban a Karmelitában szivarszobát és körpanorámás teraszt is talált, amit a pontA is bemutatott.
A kontraszt nem csak szimbolikus: amíg a kormányzati negyedben milliárdokat költöttek felújításokra, addig az OSZK-ban az alapvető állagmegóvás is elmaradt. A helyzetet tovább élezi, hogy a könyvtár a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ része lett, ami a beszerzéseket is hónapokkal késleltette. A szoftverek megújítására, fénymásolópapírra, bogármentesítésre és a penészedés megszüntetésére sem volt pénz. Amikor ezt az intézmény főigazgatója szóvá tette, a közgyűjteményi szervezet akkori elnöke, Demeter Szilárd eljárást indított ellene.
Rendszerszintű problémák
Az OSZK helyzete nem egyedi. A magyar közgyűjtemények – múzeumok, levéltárak, könyvtárak – jelentős része hasonló problémákkal küzd: elavult infrastruktúra, alacsony bérek, elégtelen digitalizáció. A probléma gyökere a közgyűjteményi rendszer 2010 utáni átalakításában keresendő, amikor a kormányzat a kulturális intézményeket centralizálta és alulfinanszírozta, miközben a propagandára és a szimbolikus építkezésekre milliárdokat költött.
Az OSZK esete különösen érzékeny, mert a nemzeti könyvtár nem csak egy épület: a magyar kulturális örökség egyik legfontosabb letéteményese. Az itt őrzött dokumentumok – köztük egyedülálló kéziratok, ősnyomtatványok és történelmi iratok – állapota közvetlenül függ a tárolási körülményektől. A penészedés, a nem megfelelő hőmérséklet és páratartalom, valamint a kártevők jelenléte hosszú távon helyrehozhatatlan károkat okozhat.
Mi következik?
A videó nyilvánosságra kerülése után a kérdés az, hogy az új Tisza-kormány milyen ütemben és forrásokkal tudja kezelni az évtizedes lemaradást. A kormányzat eddigi kommunikációja a normalitás helyreállítását és az intézményi megújulást hangsúlyozta, de konkrét intézkedések még nem születtek. A szimbolikus gesztusok – mint az ügynökakták nyilvánosságra hozatala vagy a szovjet-kommunista múltú épületek elutasítása – mellett a valódi változáshoz jelentős forrásokra és strukturális reformokra lenne szükség.
A következő hónapokban érdemes figyelni, hogy a kormány milyen intézkedéseket hoz az állami dokumentumkezelés és a közgyűjtemények finanszírozása terén. Az OSZK dolgozóinak videója nem csak egy panasz: egy olyan rendszer tünete, amelyben a kulturális örökség védelme évtizedek óta alárendelődött a politikai és szimbolikus beruházásoknak. A kérdés most az, hogy az új kormány képes-e ezt a rendszert megváltoztatni.