„A könnye is kicsordult” – de a félelem erősebb volt
Gálvölgyi János (Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész) volt a csütörtöki Népszava-est vendége, ahol a közéleti témákat sem kerülte. A beszélgetést Balogh Gyula, a Népszava főmunkatársa vezette. Gálvölgyi elmondta: a könnye is kicsordult, amikor a 2026. április 12-i parlamenti választás után kilépett az utcára. Ugyanakkor többször hangsúlyozta, hogy az ország kettészakítottsága nem tűnik el egyik napról a másikra.
A színművész annyira nem hitt a hatalom békés átadásában, hogy a Klubrádió másnapi meghívását sem akarta elfogadni. Attól tartott, lezárják a hidakat, mert lőni fognak – idézte fel a beszélgetésen.
Rendszerváltás és kettészakítottság
Arra a kérdésre, mennyiben emlékezteti a mostani helyzet az 1990-es rendszerváltásra, Gálvölgyi úgy felelt: a két korszak aligha hasonlítható össze. Szerinte az államszocializmus a nyolcvanas évek végére már kifáradt, fellazult a rendszer, az átmenet kényszeredett volt. A mostani politikai valóságról elmondta: a könnye is kicsordult, amikor az április 12-i parlamenti választás után kilépett az utcára. Többször is hangsúlyozta, az ország kettészakítottsága nem tűnik el egyik napról a másikra.
Kiszorulás az állami médiából
A beszélgetésen szóba került az is, hogyan szorult ki fokozatosan az állami médiából. Apósa, Rodolfo (Gács Rezső) századik születésnapjára televíziós megemlékezést terveztek, ám a műsor végül nem valósult meg – mesélte. Hiába volt május, Gálvölgyi Jánost jegelték, ám a jó művészet mindig túléli az aktuálpolitikát.
A kultúra jövője
Arra a kérdésre, milyen változásokat vár az elkövetkezendő időkben, kijelentette: csak azt, hogy legyen kultúra. Úgy vélte, eddig mind a kormányoldali, mind az ellenzéki színház csak azt vitte a színpadra, amit a közönségük vagy a megbízójuk hallani akart. Ám a valódi kultúra művészei önmaguknak is képesek kényelmetlen kérdéseket feltenni, függetlenül attól, hogy milyen rendszerben működnek.
Pintér Béláról – szerinte korunk egyik Shakespeare-jéről – azt mondta, az emberek mindig azt hallják bele az előadásokba, amit akarnak. Mivel a közönség hajlamos minden előadásban aktuálpolitikai utalásokat keresni, ezek a művek időszakos jelképekként jelenhetnek meg. Úgy hiszi, Pintér Béla darabjai ennél sokkal mélyebb emberi mechanizmusokról szólnak.
Következtetés
Gálvölgyi János szavai jól tükrözik azt a bizonytalanságot és félelmet, amely a választás utáni napokban sok embert eltöltött. Az ország kettészakítottsága azonban továbbra is fennáll, és a színművész szerint a valódi kultúra lehet az egyik eszköz, amely áthidalhatja ezt a szakadékot. A kérdés az, hogy a politikai változás után a kulturális élet is képes lesz-e megújulni, és valóban teret adni a kényelmetlen kérdéseknek.