„Dilettáns bajkeverő” – a Norvég Alap-ügy kezdete
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány elnöke a Partizánnak adott interjúban számolt be arról, hogyan került a Fidesz-kormány célkeresztjébe a munkája. A pedagógus szerint a fordulópont a 2014-es Norvég Civil Alap körüli botrány volt, amikor a kormány az Ökotárs Alapítványt vádolta meg azzal, hogy a forrásokat pártpolitikai célokra használja. Mivel az Igazgyöngy is részesült ezekből a támogatásokból, L. Ritók hamarosan a hatóságok látókörébe került.
„A Norvég Alap botrány után kaptam egy telefonhívást egy titkos számról, és közölték, hogy az Alkotmányvédelmi Hivataltól vannak, és beszélni akarnak velem” – idézte fel a szakember. Másnap két tisztviselővel találkozott, akik közölték vele, hogy „minden nemzetbiztonsági eszköz a rendelkezésükre áll, hogy kövessék a munkáját”. L. Ritók szerint a kérdések között olyan is elhangzott, hogy „fel lehetne-e lázítani a cigányokat”.
A szakember először viccnek gondolta a dolgot, és meg volt győződve róla, hogy ez „csak” egy megfélemlítő akció. „Azért vannak ilyen emblematikus mondatok például, amikor jóindulatúlag figyelmeztetett valaki Újfaluban, hogy »miért nem tudod befogni a szádat, és csendben rajzolgatni a cigány gyerekekkel?«” – idézte fel a pedagógus.
Havi rendszerességű „tanulás”
Egy hónappal később azonban újra megkeresték, és egy éven keresztül rendszeresen, havi szinten találkoztak vele a hivatal munkatársai. Magyarázatként annyit mondtak, hogy szakmailag akarnak tőle tanulni, ám rendszerint olyan dolgokról faggatták, amelyek nyilvánosak voltak.
Egy alkalommal például az Antiszegregációs Kerekasztal tagjainak nevét kérdezték tőle. „Ne haragudjon, ezt miért kérdezi tőlem? És akkor azt mondta, hogy »mert nem mindegy, hogy milyen sorrendben mondja«. Akkor elkezdtem nagyon rosszul érezni magam, és mondtam, hogy ezt nem akarom folytatni, kössenek velem nyilvános szerződést” – mondta L. Ritók, akinek ilyenkor mindig megígérték, hogy intézkednek, de sose lett belőle semmi. Az sem volt világos, hogy a megkeresés akkor miért minősült államtitoknak.
A szakember szerint egyértelmű volt, hogy az újságírókkal folytatott hívásait lehallgatják, mert időnként visszahallották a pár mondattal előbb elhangzottakat. L. Ritókot lelkileg is nagyon megviselték a megkeresések. Azt mondta, ügyvéddel is konzultált, aki figyelmeztette, hogy akár büntetőjogi következménye is lehet annak, ha beszél az esetről.
Feketelista és kiszorítás
L. Ritók szerint az elmúlt években nemcsak a társadalmi problémákkal kellett megküzdeniük, hanem egyre erősödő politikai és intézményi nyomással is. A fordulópont 2015–2016 környékén jött el, amikor az alapítvány fokozatosan kiszorult a hazai pályázati rendszerből. Bár továbbra is próbáltak állami és uniós forrásokra pályázni, rendre elutasították őket, sokszor szerinte abszurd indoklásokkal.
Volt olyan eset, amikor azt írták: nincs elég tapasztalatuk. L. Ritók szerint ekkor vált világossá számukra, hogy „feketelistára” kerültek. A szakember most azért döntött a nyilvánosság mellett, mert szerinte fontos kimondani: „nem lehet így bánni a civilekkel”.
A rendszerkritika ára
L. Ritók az interjúban azt is elmondta, hogy az Orbán-rezsim első évei után hamar felismerte: ha folyamatosan azt közvetíti az intézményrendszer felé, hogy az rosszul működik, gyorsan ellenséggé teheti őket. „És amikor megszületett az első ilyen hivatalos levél, hogy »L. Ritók Nórát, ezt a dilettáns bajkeverőt távol kell tartani minden gyermekvédelemmel kapcsolatos ügytől«, akkor nagyon el kell gondolkodnom rajta, hogy jó-e az az álláspont, amit képviselek” – mondta a pedagógus.
Az eset rávilágít arra, hogy a Fidesz-kormány alatt a civil szervezetekkel szembeni fellépés nem korlátozódott a források elvonására, hanem kiterjedt a személyes megfigyelésre és megfélemlítésre is. L. Ritók Nóra esete azt mutatja, hogy a Norvég Civil Alap elleni támadás nemcsak a szervezeteket, hanem azok vezetőit is célba vette.