A sztrájk, ami sosem történt meg
2019 decemberében a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete (SZÁD) és a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) közösen sztrájkot hirdetett. A követelések egyértelműek voltak: bérrendezés, jobb munkakörülmények, és hogy a magyar állam által a szociális ágazatra fordított éves költségvetés érje el az EU-s átlagot. A sztrájkot gördülő munkabeszüntetésként tervezték, hogy a lehető legnagyobb nyomást gyakorolják a kormányra.
A probléma ott kezdődött, hogy a sztrájk a lakosság alapvető szükségleteit érintette – a szociális dolgozók létfontosságú feladatokat látnak el. Ilyen esetben a munkáltatónak (a magyar államnak) és a munkavállalóknak meg kell állapodniuk a „még elégséges szolgáltatásról”, azaz egy minimális ellátás biztosításáról a sztrájk idejére. A két szakszervezet előterjesztette javaslatait, a kormány azonban nem élt a lehetőséggel, hogy saját ajánlattal álljon elő. Ehelyett visszaküldte a szakszervezetek ajánlását, és újat kért – anélkül, hogy bármit is elárult volna arról, milyen javaslatot volna hajlandó támogatni.
Bírósági útvesztő
A szakszervezetek 2020 februárjában bírósághoz fordultak. Első fokon nyertek, másodfokon vesztettek, a Kúria végül 2020 decemberében nekik adott igazat. A probléma csak az volt, hogy addigra eltelt az utolsó olyan nap is, amelyet a szakszervezetek az eredeti bejelentésükben a munkabeszüntetésre megjelöltek. Ha sztrájkolni akartak volna, elölről kellett volna kezdeniük a folyamatot.
A bíróság az eljárás során a koronavírus-járvány miatt bevezetett különleges jogrendre és a rendkívüli tárgyalási szünetre hivatkozott, de az EJEB ítélete szerint ezek a szabályok nem alkalmazhatók a „nemperes” eljárásokra – az illetékes magyar bíróságot a sztrájktörvényben meghatározott szigorú határidők kötötték. A késlekedésnek az lett a következménye, hogy a szakszervezetek nem tudtak sztrájkot tartani a tervezett időpontokban.
Strasbourg döntése
A Magyar Helsinki Bizottság segítségével a SZÁD és három tagja az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult. A bíróság május 12-én kimondta: Magyarország megsértette a SZÁD és tagjainak egyesülési szabadsághoz való jogát. Az ítélet szerint az eljárások elhúzása kiüresítette a sztrájkjog érdemi gyakorlását, és aránytalan korlátozást jelentett az Emberi Jogok Európai Egyezményének a gyülekezés és az egyesülés szabadságát védő 11. cikke szerinti jogaikra nézve.
Az EJEB 10 ezer euró sérelemdíj és az eljárási költségek megfizetésére kötelezte a magyar államot. A bíróság szerint a sztrájk csak akkor valós érdekvédelmi eszköz, ha időben gyakorolható. A magyar állam mulasztásai és az elhúzódó eljárások, valamint a kormány érdemi együttműködésének hiánya miatt megfosztotta a tervezett munkabeszüntetést annak gyakorlati jelentőségétől.
Precedens és következmények
„A strasbourgi ítélet nemcsak a szociális ágazat dolgozóinak ad igazat, hanem fontos iránymutatást jelent minden magyar munkavállaló számára: demokratikus társadalomban az egyesülési jog alapján a munkavállalók kollektív fellépését, véleménynyilvánítását és érdekvédelmét biztosítani kell. Az államnak az is kötelessége, hogy valódi, hatékony és időben hozzáférhető jogvédelmet garantáljon abban az esetben, ha e jogot megfelelő alap nélkül korlátozzák” – mondta Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke.
Kádár szerint az ítélet precedensértékű, ugyanakkor a magyar állam régóta nem tesz eleget a strasbourgi bíróság által megállapított jogsértések orvoslásának kötelezettségének. Példaként említette, hogy 2017-ben az EJEB ítélete arra kötelezte a magyar államot, hogy állítsa vissza az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) egyházi státuszát – amit 2011-ben jogellenesen vontak meg –, de ezt azóta sem teljesítették.
Köves Ferenc, a SZÁD elnöke a sajtótájékoztatón követelte a munka törvénykönyvének módosítását, hogy a jogszabály támogassa a munkavállalók önvédelemhez való jogát. „Követeljük, hogy a magyar állam vonja le a döntés következményeit, biztosítsa a szakszervezeti jogok tényleges érvényesülését, és hagyjon fel minden olyan gyakorlattal, amely a munkavállalói önszerveződést akadályozza” – mondta.
Rendszerszintű probléma
Az ítélet nem elszigetelt esetre világít rá. A Helsinki Bizottság szerint a kormány hasonló módszerekkel próbálta ellehetetleníteni a pedagógusok sztrájkját is, akik végül a polgári engedetlenséghez fordultak. A bíróság februárban jogsértőnek találta az úgynevezett „megbízhatósági törvényt” is, ami alkalmas arra, hogy az állami dolgozókat titkosszolgálati eszközökkel megfigyelje.
A kérdés most az, hogy az új kormány – amely a szakmai kompetencia-alapú kinevezési politika és a nemzetközi pénzügyi szektor bizalmának helyreállítása mellett kötelezte el magát – hogyan reagál az ítéletre. A szociálpolitikai pragmatizmus és a munkavállalói védelem narratívája, amelyet a Tisza-kormány képvisel, azt sugallja, hogy a strasbourgi döntés komoly nyomást gyakorolhat a jogalkotásra. Az viszont még kérdéses, hogy a kormány hajlandó-e a munka törvénykönyvének módosítására, vagy továbbra is a korábbi gyakorlatot követi.