Az új magyar kormány legnagyobb kérdése nem a gazdaságpolitika vagy a szociális reform — hanem egy alapvetően ideológiai választás, amely meghatározza az ország jövőjét. Lánczi András szerint az új rezsim feladata az, hogy letépje az ideológiai szemellenzőket, és ezzel a rendszerváltás elérje egyik eredeti célját: a nemzeti érdek és az európai integráció közötti egyensúly megtalálása.
A nemzeti érdek versus európai integráció dilemmája
A szerző szerint a magyarok többsége az európai integrációt nem érti, de az biztosan felfalja a nemzeti érzés maradékát. Ez a feszültség nem új, de az új kormány számára kritikus: melyik irányba halad? A nemzeti érdek vagy az európai integráció lesz-e az iránymutatás?
Lánczi szerint ritkán találkozik olyan magyarral, aki önértelmezése szerint nem egy nemzethez, hanem valamilyen homályos nemzetközi identitáshoz kötődne. A globalizált identitás azonban nem eszmékre vagy erényekre épül — csak "úgy" megtörténik az emberrel, hogy világfi lesz, és ez jól megfér a kényelmes gondolattalansággal. Ez a gondolatlansággal párosított nemzetközi orientáció azonban veszélyes lehet a nemzeti identitás megőrzésére nézve.
Az ellenzék felszámolása és az új rezsim kérdése
Az új ellenzék gyakorlatilag felszámolta a kommunista és posztkommunista hagyományos ellenzéket. Aki visszalépett, azért semmisült meg, aki pedig mégis elindult, azért. De a szerző figyelmeztet: az öröm addig tart ki, amíg hirtelen nem kerül elő egy "levitézlett liberális" a fedő alól mint miniszter vagy valami hasonló. Ez azt jelenti, hogy az ideológiai szemellenzők még mindig jelen lehetnek az új kormányzati struktúrában, és azok képesek lehetnek az új rezsim céljait ellehetetleníteni.
Lánczi szerint az új rezsim képessége arra, hogy letépje ezeket az ideológiai szemellenzőket, meghatározza, hogy a rendszerváltás valóban eléri-e eredeti céljait. Ez nem csupán szimbolikus kérdés — az intézmények működésében, a döntéshozatalban és a politikai kultúrában is megjelenik ez a feszültség.
A politikai realizmus és a bosszúvágy logikája
A politikai realizmus mindig arról beszél, ami a legrosszabb valószínű kimenetele egy folyamatnak. Lánczi szerint a bosszúvágy erősebb a megegyezés gondolatánál, a zsákmánykisajátítás az igazságosságnál, a széthordás a felhalmozásnál. A politika nyersesége folyton kitüremkedik — az új kormány feladata az lesz, hogy ezt kezelje.
Ez a megfigyelés arra utal, hogy az új kormányzat nem csupán intézményi reformokkal és gazdaságpolitikai intézkedésekkel szembesül, hanem a politikai kultúra alapvető kérdéseivel is. Az ideológiai szemellenzők felszámolása tehát nem csupán szimbolikus gesztus, hanem a politikai kultúra megújulásának előfeltétele.
A nemzetközi kontextus és a magyar érdek
Lánczi szerint az európai és részben amerikai hatalmak képesek voltak térdre kényszeríteni egy a népe nevében beszélő és cselekvő embert. Ez azt jelenti, hogy a magyar érdek — azaz a magyarországi lakosság életét befolyásolni képes tényezők — már nem hazai kézen vannak. Ez a geopolitikai realitás azonban nem jelenti azt, hogy az új kormány passzív maradjon. Az új rezsim feladata az lesz, hogy ebben a nemzetközi kontextusban megőrizze a nemzeti érdeket és az európai integráció közötti egyensúlyt.
A szerző szerint a magyar érdek és az európai integráció nem feltétlenül ellentétes — de az új kormány feladata az lesz, hogy ezt az egyensúlyt megtalálja és megőrizze. Ez a feladat azonban nem könnyű, és az ideológiai szemellenzők felszámolása csak az első lépés lehet ebben a hosszú folyamatban.