A hosszú lobbizás és a végre megjelent törvény

A magyar könyvszakma évtizedeken keresztül kérte a kormányzatot, hogy törvényi erővel szabályozza a könyvek árkedvezményeit. Az elképzelés mögötti logika világos volt: a kötött árazás megvédené a kisebb kiadókat és független könyvesboltokat a nagykereskedőkkel szembeni versenyből. A nagykereskedők (különösen a Libri és a Líra) olyan volumennel tudnak vásárolni, hogy drasztikus kedvezményeket követelhetnek a kiadóktól — amit a kisebb szereplők nem tudnak követni. A törvényi korlátozás ezt volna hivatott megakadályozni.

2024 márciusában végre megjött a törvényjavaslat. A szabályozás szerint a könyvek fogyasztói árát a kiadónak vagy az importőrnek kell megállapítania, és azt a megjelenéstől legalább 365 napig tartani kell — ebből legfeljebb 10 százalék kedvezményt lehet adni. Ez első hallásra ésszerűnek tűnt: egy év alatt nem lehet nagyobb árengedményt adni, mint 10 százalék. A szakterület támogatta az ötletet — végre valami a kiskereskedelem mellett.

A gyakorlat: fordított hatás és merevség

Csakhogy a gyakorlatban a törvény az ellenkezőjét érte el. Az MKKE elnöksége közleménye szerint a szabályozás válogatás nélkül minden kiadványra vonatkozik, így merev és életszerűtlen helyzeteket teremt. Gál Katalin (MKKE elnöke) konkrét példát adott: képzeljünk el egy szuper olimpiai témájú könyvet, amelyet az olimpia megnyitójára időzítve adnak ki. Az esemény után két hónappal azonban a kiadónak még mindig az eredeti árat kell kérnie, holott a vásárlók ilyenkor már nem szívesen nyúlnak mélyen a zsebükbe. A könyv értékesíthetetlen lesz — nem azért, mert rossz, hanem mert a törvény ezt tiltja.

Ha lennének kivételek — amelyek lehetővé teszik a kiadók számára, hogy saját szakállukra leárazhassanak bizonyos kiadványokat (például időjárási vagy eseményfüggő kiadványok) —, a rendszer rugalmasabb és életszerűbb lenne. De a törvényhozók nem voltak kíváncsiak a szakterület felvetéseire. A törvényjavaslat benyújtásakor és hatályba lépésekor sem egyeztettek a szakmával.

Ki profitál, ki veszít?

A gyakorlati hatások világosak. A rendelet a legnagyobb kereskedőhálózatoknak, a Librinek és a Lírának kedvezett. Miért? Mert ezek a nagykereskedők már a törvény előtt is olyan volumennel vásároltak, hogy 10 százalékos kedvezmény mellett is nyereséges marad az üzlet. A kisebb kiadók és független könyvesboltok viszont még jobban szorultak vissza. Az egyik oldalról: a kiadók nem tudnak nagyobb kedvezményt adni a független kereskedőknek, így azok nem tudnak versenyezni a nagykereskedőkkel. A másik oldalról: a nagykereskedők továbbra is olyan volumenmel vásárolnak, hogy a 10 százalék nekik is elegendő.

Az MKKE közleménye szerint a szövegezés nem egyértelmű — a jogszabály több helyen homályos —, a kilátásba helyezett büntetés pedig aránytalanul magas. Ez azt jelenti, hogy a kiadók nem mernek kísérletezni a szabályok határain, még akkor sem, ha az életszerűbb lenne.

A konzultáció hiánya

Mi történt a törvényhozás során? Az MKKE szerint a szakterület nem volt bevonva a folyamatba. A törvényjavaslat benyújtásakor nem egyeztettek a kiadókkal, a szakterületi szervezetekkel, a kereskedőkkel — senki nem kérdezte meg őket, hogy ez működni fog-e a gyakorlatban. A törvény hatályba lépésekor sem. Ez a jellegzetes magyar szabályozási minta: a jogszabály a szakterület nélkül születik meg, majd később kiderül, hogy nem működik.

A kérés és a perspektíva

Az MKKE elnöksége most azt kéri a Parlamenttől, hogy a piacra gyakorolt kedvezőtlen, versenykorlátozó hatása miatt helyezze hatályon kívül a könyvártörvényt. Ez nem azt jelenti, hogy a szakterület elutasítja a kötött árazás gondolatát — ellenkezőleg, továbbra is támogatják azt. De a jelenlegi forma nem működik. A szakma visszavonásra szólít fel.

A kérdés most az: hallgat-e a Parlament? A törvényhozás eddig nem volt fogékony a szakterület javaslatainak — de most, amikor a szakma maga kéri a visszavonást, talán más lesz a helyzet. Az MKKE közleménye azt mutatja, hogy a szakterület egységesen áll ki a visszavonás mellett — és ez politikai súly.