Kilencvenegy éves korában, rövid betegség után elhunyt Gedai István régész-numizmatikus, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója. A Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, valamint a Nemzeti Örökség Intézete a saját halottjának tekinti – közölte az MNM az MTI-vel szerdán.
A forradalom és a börtön évei
Gedai István érettségi után, 1953-ban nyert felvételt az ELTE Bölcsészettudományi Kar történelem-muzeológia, majd régészet szakára, ahol 1957-ben végzett volna, amennyiben nem szól közbe a történelem. Egyetemistaként ugyanis aktív szerepet vállalt az 1956-os forradalom eseményeiben, amiért következő évben letartóztatták és ötéves börtönbüntetésre ítélték, amelyet végül egy év hat hónapra mérsékeltek.
Szabadulása után nem folytathatta tovább egyetemi tanulmányait, éveken át segédmunkásként dolgozott, mígnem professzora, László Gyula közbenjárására végül 1963-ban befejezhette az egyetemet, következő évben doktorált, 1972-ben pedig kandidátusi fokozatot szerzett. Ez a kényszerű megszakítás és a politikai üldöztetés mély nyomot hagyott benne, és későbbi közéleti szerepvállalásában is meghatározó volt.
A numizmatika és a múzeum szolgálatában
Kapcsolata választott szakterületével, a numizmatikával gyerekkorába nyúlt vissza, amikor lelkes éremgyűjtőként kezdett el pénztörténettel foglalkozni. Hányattatása éveiben is rendszeresen bejárt a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába Huszár Lajoshoz, 1966 januárjában pedig segédmuzeológussá nevezték ki. Ezzel egy páratlan, évtizedeken át tartó tudományos és tudományszervezői pálya vette kezdetét.
Szűkebb szakterületének a középkori magyar pénztörténet számított, de életművében szorosan összeforrt a numizmatikai, a 20. századi történeti és közéleti munkásság. 1959-től a közelmúltig megjelent önálló művei, tanulmánykötetekben megjelent cikkei, folyóiratokban, hírlapokban megjelent írásai, leletközlései, könyvismertetéseinek száma meghaladja a hatszázat.
1970-től 1980-ig a Magyar Numizmatikai Társulat főtitkára, 1980 és 1988 között elnöke, 1995-től tiszteletbeli elnöke volt. 1973 és 1990 között a Magyar Tudományos Akadémia numizmatikai albizottságának titkára lett, majd a Régészeti Bizottság, a Magyar-Orosz Történész Vegyesbizottság tagja. 1975 és 1991 között a Numismatic Literature magyar szerkesztőjeként és a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának főosztályvezetőjeként tevékenykedett, 1990-től 1993-ig a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese, 1993 és 1999 között főigazgatója volt.
A múzeum modernizációja és közéleti szerepvállalás
A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójaként hozzá fűződik a napjainkban is megtekinthető, új állandó történeti kiállítás létrejötte és a múzeum rekonstrukciójának elindítása. Ez a korszak a magyar muzeológia egyik meghatározó időszaka volt, amikor a Nemzeti Múzeum megújult és a 21. századi kihívásokhoz igazodott.
Közéleti szerepvállalásában az UNESCO Nemzetközi Numizmatikai Bizottságának alelnöke, címzetes egyetemi docens, az Országos Múzeumi Tanács főtitkára, a Nemzeti Kegyeleti Bizottság (majd Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság) alapító tagja, később elnökhelyettese volt, illetve a Politikai Foglyok Országos Szövetségének alelnöke és az Ásatási Bizottság elnöke.
Számos kitüntetése és elismerése mellett 2014-ben elnyerte a Magyar Érdemrend középkeresztjét. Gedai István halálával a magyar tudományos és kulturális élet egy meghatározó alakja távozott, akinek munkássága generációk számára marad példaértékű.