A szék, ami túlélte a rendszerváltást
Szerda délután Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés új házelnöke egy rövid videóban jelentette be: az 1902-ben tölgyfából készült, Tisza István korából származó házelnöki széket múzeumba helyezteti. A döntés nem pusztán bútorcsere – szimbolikus üzenet, amely azonnali politikai vihart kavart.
A szék története maga is regényes. 2012-ig a Nemzeti Múzeumban volt kiállítva, onnan hozatták át a Parlamenti Múzeumba. A Telex szerint az akkori múzeumvezető meglepődve tapasztalta, hogy a szék nem a kiállítóterembe, hanem Kövér László (Fidesz-KDNP, volt házelnök) feneke alá került. 2013 óta a plenáris ülésterem eredeti berendezéseként funkcionált – Kövér éveken át ebből a trónusból vezette az üléseket.
Forsthoffer döntését szakmai indokokkal támasztotta alá. „Egy ilyen értékes bútordarab napi igénybevétele gyorsíthatja a kopást és sérüléseket okozhat, ezért a múzeumban történő kiállításáról döntöttem” – fogalmazott a videóban. Hozzátette: „Számomra pedig egy egyszerűbb elnöki szék a szolgálati szerepet szimbolizálja: a házelnök nem uralkodó, hanem közfeladatot ellátó tisztségviselő.”
A piros gurulós – botrány vagy normalitás?
A helyére kerülő új szék azonban legalább akkora figyelmet kapott, mint a távozó trón. Egy magas támlájú, tűzpiros gurulós irodai szék – a Telex hasonlata szerint úgy néz ki, mint egy vasalódeszka. A látvány megosztotta a közvéleményt: egyesek szerint méltatlan a terem rangjához, mások szerint pontosan ezt a fajta szerényebb, szolgálati szemléletet tükrözi, amit a Tisza-kormány hirdet.
A kritika nem váratott magára. Latorcai Csaba (KDNP-s képviselő) Facebook-oldalán éles hangú posztban támadta a döntést. „A történelemhez és a nemzeti hagyományainkhoz kapcsolódó tárgyak nem poros múzeumi dísztárgyak. Ezek emlékeztetnek bennünket arra, hogy a magyar parlamentarizmusnak súlya, méltósága és hagyománya van” – írta. Majd egyenesen a Szent Koronához hasonlította a helyzetet: „Szerintem joggal merül fel a kérdés: ha a történelmi házelnöki szék szerintük múzeumba való, akkor vajon holnap a Szent Koronáról mondják majd ugyanezt?”
A szimbolikus politika új frontja
A székcsere nem elszigetelt gesztus. Forsthoffer korábban már visszahelyeztette az EU-zászlót a Parlament homlokzatára – 12 év után először. Az alakuló ülésen pedig tamburazenekarral és tánccal nyitottak a Kossuth téren. A Tisza-kormány szimbolikus politikája egyértelmű: a Fidesz-korszak intézményi és vizuális örökségének lebontása, a normalitás és a nyugati orientáció hangsúlyozása.
A kérdés az, hogy ez a stratégia meddig tartható. A székcsere apró gesztusnak tűnhet, de a KDNP azonnal a nemzeti hagyományok elutasításaként keretezte. Latorcai felvetése – miszerint a logika szerint akár a Szent Korona is múzeumba kerülhet – nyilvánvaló túlzás, de jól mutatja, hogy a Tisza-kormány minden szimbolikus lépését politikai támadások érik.
Mi következik?
A szék most az Országgyűlési Múzeumba kerül, ahol a nagyközönség is megtekintheti. Forsthoffer ígérete szerint a muzeális darabot megfelelő körülmények között őrzik majd. Az új, piros gurulós szék viszont az ülésteremben marad – és minden ülésnap emlékeztetni fogja a képviselőket és a közvéleményt arra, hogy a magyar parlamentarizmus új korszakába lépett.
A megválaszolatlan kérdés: vajon a szimbolikus gesztusok sorozata elég lesz-e a mélyebb intézményi reformok elfogadtatásához? Vagy a Tisza-kormányt éppen ezek a látszólag apró lépések fogják a leginkább megosztani a társadalommal?