A hálószobai konfliktus: örökség és ízlés
Fésűs Nelly nem kerülte meg a témát, és nem is próbálta finomítani a szavait. Kamerák előtt, Till Attila és Kelen Anna műkereskedőknek elmondta: "A férjemnek nagyon kedves, de már nagyon szép hosszú időt töltött nálunk, úgyhogy szeretném, ha innentől kezdve mást boldogítana."
A festmény Iványi-Grünwald Béla nevéhez köthető — egy 1920–1930-as évekbeli aktus, amely a házaspár közös tulajdonában volt. De Fésűs Nelly számára az aktfestmények száma túl sok lett. "A férjemmel együtt megörököltem a nőket is. Ők a hálószobámban laktak eddig, de úgy vélem, hogy hárommal több meztelen nő van a hálószobámban, mint amennyit én tolerálni tudok. Hozzáteszem, a férjem engedélyével válok meg ezektől a nőktől."
Ez a kijelentés több szinten érdekes: egyrészt azt mutatja, hogy Vajtó Lajos és Fésűs Nelly között van egy közös megállapodás az örökségről és annak sorsáról, másrészt azt jelzi, hogy a házasságon belüli kompromisszum nem mindig könnyű, amikor az egyik fél művészeti gyűjteménye a másik ízlésével ütközik.
Az ultimátum: vagy ők, vagy én
Fésűs Nelly nem rejtette véka alá a házasságon belüli egyeztetést. A műkereskedőknek elmondta: "Azt gondolom, aktot bevinni a hálószobába necces dolog. Mondtam a férjemnek, hogy válassz: vagy ők, vagy én. Most itt vagyok, tehát valószínű, hogy mégiscsak engem választott."
Ez az ultimátum — bár humorral előadva — egy valós konfliktus jele. A közös lakóhelyen az ízlés és a személyes határok gyakran összeütköznek, különösen akkor, amikor az egyik fél művészeti gyűjteménye vagy örökségi tárgyai a másik számára zavaróak. Fésűs Nelly esetében az aktfestmények jelenléte a hálószobában nyilvánvalóan olyan szinten zavarta, hogy ultimátumot kellett adnia.
Az árverés: várakozás és valóság
Fésűs Nelly 1 millió forintra tette az álomárát a festményre. Ez egy jelentős összeg, amely azt sugallja, hogy a képet értékesnek tartotta — vagy legalábbis azt remélte, hogy az értékesnek fog bizonyulni.
A műkereskedők azonban ennél jóval alacsonyabban licitáltak. Fertőszögi Péter és Molnár Viktor tett ajánlatot, utóbbi legmagasabb licitje 320 ezer forint volt. Ez kevesebb, mint a harmada az eredeti várakozásnak — egy olyan eltérés, amely nyilvánvalóan csalódást okozott Fésűs Nellynek.
Ekkor történt meg valami érdekes: a színésznő telefonos segítséget kért. Felhívták Vajtó Lajost, aki végül beleegyezett az eladásba. Ez azt sugallja, hogy bár Fésűs Nelly szeretné, ha a festmény elhagyná a házat, Vajtó Lajos még mindig érzelmi kapcsolatban áll a műtárggyal. Az alacsonyabb ár azonban végül meggyőzte őt, hogy elengedje.
Az eredeti kérdés: autenticitás és értékesség
A műsor során felvetődött egy érdekes kérdés: a kép eredetisége. Az 1920–1930-as években nem volt ritka, hogy a művész tanítványai is segítettek a festmények elkészítésében. Ez egy olyan tényező, amely jelentősen befolyásolhatja egy műtárgy értékét és autenticitását.
Iványi-Grünwald Béla esetében ez különösen releváns kérdés. Ha a festményt nem teljes egészében Iványi-Grünwald készítette, hanem tanítványai is közreműködtek, akkor az értéke és piaci ára jelentősen csökkenhet. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a műkereskedők alacsonyabban licitáltak, mint Fésűs Nelly várakozása volt.
A végső szó: szomorúság és pragmatizmus
A festmény végül elhagyta a házat. De Fésűs Nelly nem rejtette el szomorúságát: "Végtelenül szomorú vagyok, hogy az élettársaim, a hölgyek mindhárman itt maradnak, de legyen egy felnőtt férfi tulajdonában, én azt gondolom."
Ez a kijelentés érdekes módon összecseng az ultimátummal. Fésűs Nelly nem azt szeretné, ha a festmények megsemmisülnének vagy elfelejtettnék — hanem azt, ha máshol, más kontextusban, más tulajdonos kezében lennének. Az aktfestmények számára egy férfi tulajdonos, aki értékeli őket, talán jobb hely, mint egy olyan házasságban, ahol az egyik fél számára zavaróak.
A Kincsvadászok VIP-ben játszódott jelenet így végül nem egy egyszerű eladásról szól, hanem arról, hogyan működik a kompromisszum egy házasságban, amikor az ízlés, az örökség és a személyes határok összeütköznek. Fésűs Nelly és Vajtó Lajos végül megtalálták az egyensúlyt — a festmények elmentek, a házasság marad.