Történelmi vereség a Munkáspártnak
Súlyos vereséget szenvedett a kormányzó brit Munkáspárt a májusi önkormányzati választásokon. Keir Starmer miniszterelnök pártja a védett mandátumainak csaknem 60 százalékát elveszítette, és nyolc önkormányzat felett veszítette el az irányítást. A párt közel öt évtized után elvesztette az irányítást a nagy-manchesteri Tameside önkormányzata felett, miután a Reform UK megszerezte mind a 14 korábban munkáspárti helyet. A közeli, egykori bányászvárosként ismert Wiganban – amelyet több mint ötven éve vezetett a párt – szintén az összes, húsz védett mandátum a Reformhoz került. Salfordban pedig a Munkáspárt a 16 megvédendő helyből mindössze hármat tudott megtartani.
A Munkáspárt nyolc önkormányzat felett elvesztette az ellenőrzést, és feladta többségét olyan helyi önkormányzatokban, mint Westminster, Hartlepool, Tamworth és Tameside. A péntek esti adatok szerint a Munkáspárt 1212, a Konzervatív Párt 480 mandátumot vesztett, a Reform UK – amely eddig alig volt jelen az angliai tanácsokban – 1353 új képviselői helyet szerzett.
Starmer elismerte, hogy pártja hibákat követett el a kampányban, ugyanakkor kijelentette: továbbra sem tervezi a lemondását. „Igen. Öt évre választottak meg, és ezt a mandátumot szándékomban áll kitölteni” – mondta a miniszterelnök. Hozzátette, hogy a következő napokban „meghatározza a lépéseket”, amelyekkel változást hozhat. A pártján belül többen, köztük John McDonnell, a volt árnyékkancellár, és Jonathan Brash, a Munkáspárt háttérképviselője, sürgették, hogy állapítson meg menetrendet lemondására.
A Reform UK történelmi áttörése
A választás egyértelmű nyertese Nigel Farage pártja, a Reform UK lett. A formáció korábban mindössze 78 önkormányzati képviselővel rendelkezett az érintett területeken, most azonban több mint 1400 mandátumot hódított el. Farage úgy értékelte az addigi adatokat, hogy azok „jóval meghaladják” korábbi várakozásait, és szerinte „történelmi fordulatot” hoznak a brit politikában. „A legjobb még csak most jön” – tette hozzá.
A Reform UK a Munkáspárt mellett a 2010 és 2024 között kormányzó Konzervatívoktól vett el rengeteg szavazatot. A toryk a Starmer által vezetett Munkáspárthoz hasonlóan történelmi mélypontra estek vissza: ők a képviselői helyeik 40 százalékát veszítették el.
A kétpártrendszer összeomlása
A BBC kalkulációja szerint, ha holnap parlamenti választásokat tartanának, a mostani eredmények alapján a Reform UK 26, a Zöldek 18, a Konzervatívok és a Munkáspárt 17, a centrista Liberális Demokraták pedig 16 százalékot szereznének. Ez a brexit arcának számító Nigel Farage pártjának egyértelmű előnyét mutatja, valamint azt, hogy a két történelmi nagy pártra, a Konzervatívokra és a Munkáspártra soha nem akartak ennyire kevesen szavazni.
A populista jobboldal mellett a populista baloldal is örülhet. A politikai palettán a balközép Munkáspárttól balra elhelyezkedő Zöldek történelmük legjobb eredményét érték el 340 mandátummal. A 2025-ös önkormányzati választás után készült hasonló becsléshez képest a Zöldek növelték leginkább támogatottságukat, 11-ről 18 százalékra.
Külön figyelmet érdemel a Norfolk megyei választás, ahol a Reform UK ugyan a legerősebb párttá vált, de végül nem tudott abszolút többséget szerezni. Ebben főszerepet játszott a Great Yarmouth First nevű helyi formáció, amely tízből kilenc körzetet megnyert. A csoport mögött Rupert Lowe áll, aki korábban a Reform UK parlamenti képviselője volt Great Yarmouthban, ám tavaly koholt zaklatási vádak miatt felfüggesztették a tagságát. Lowe ezután saját politikai mozgalmat indított Restore Britain néven.
Skócia és Wales: a függetlenségpártiak előretörése
Az angol önkormányzati választásokkal egy időben Skóciában és Walesben is parlamenti választást tartottak. Mindkét országban nacionalista és az Egyesült Királyságból való kiválás mellett kampányoló pártok küldhetik a legtöbb képviselőt a parlamentbe. Skóciában a Skót Nemzeti Párt, Walesben pedig a Plaid Cymru, a függetlenedésnek azonban egyik ország esetében sincsen realitása. Walesben különösen látványos volt a Munkáspárt visszaesése: az 1999 óta domináns párt mindössze 11 százalékot szerzett. A Konzervatívok is mélyponton vannak, 10 százalékkal.
A skót függetlenségről 2014 szeptemberében már tartottak egy népszavazást, de akkor az elszakadást ellenzők győztek 55,3 százalékos többséggel. A skóciai függetlenségi népszavazás újbóli kiírása azonban a brit EU-tagságról 2016-ban tartott referendum óta ismét folyamatosan napirenden van, miután országos átlagban a résztvevők szűk, 51,89 százalékos többsége a kilépésre, a skótok 62 százaléka viszont a bennmaradásra voksolt. Az SNP azóta rendszeresen hangoztatja, hogy elengedhetetlenné vált az újabb függetlenségi népszavazás, mivel Skóciát egyértelműen kinyilvánított bennmaradási szándéka ellenére London kiszakította az Európai Unióból. Az SNP politikai célkitűzései között szerepel az is, hogy függetlenségének elnyerése esetén Skócia önálló országként ismét belép az EU-ba.
Starmer helyzete bizonytalan
A világ egyik legnagyobb politikai-gazdasági kockázatelemző csoportja, a londoni székhelyű Eurasia Group gyorselemzésében közölte: az azonnali vezetőcsere kezdeményezését a Munkáspárt részéről valószínűtlennek tartja ugyan, de 65 százalékos esélyt lát arra, hogy Starmer még az idén távozik a pártvezetői és a miniszterelnöki tisztségből. Egy közvélemény-kutatás szerint a szavazók háromnegyede úgy véli, hogy Keir Starmer kormánya alig vagy egyáltalán nem tiszteli őket. A More in Common és az UCL Policy Lab által készített felmérésből kiderült, hogy a britek 44 százaléka egyetértett azzal az állítással, hogy „a kormány egyáltalán nem tiszteli az olyan embereket, mint én”.
A választás egyértelműen megmutatta, hogy a brit politikai rendszerben egyre nagyobb teret nyernek a rendszerkritikus és protestpártok. Elemzők ezt az elmúlt száz év egyik legjelentősebb brit politikai átalakulásának tartják. A kérdés már csak az, hogy Starmer képes-e valamilyen fordulatot elérni, vagy a Munkáspárt további hanyatlása és a Reform UK térnyerése lesz a brit politika következő fejezete.