Reklámháború a Kúrián és az Alkotmánybíróságon
Az Alkotmánybíróság (Ab) szerdai döntése értelmében törvénysértően korlátozta a fővárosi önkormányzat az épületeken elhelyezett reklámokat. A döntés hajszálon múlt: nyolc alkotmánybíró a vitatott törvényhely megsemmisítése ellen, hét pedig a megsemmisítés mellett szavazott. Az előadó Handó Tünde volt. Ilyesmi nagyon rég történt: a nyolc igen mellett hét különvélemény állt.
A vita középpontjában az építészeti törvény azon rendelkezése állt, amely a reklámcélból igénybe vett légi teret részben kiveszi a közhasználatra szolgáló önkormányzati tulajdon fogalma alól. A kormányhivatal pert indított, az azt tárgyaló Kúria Önkormányzati Tanácsa pedig – a kormányhivatallal vitába szálló önkormányzattal egyetértve – az Alkotmánybíróságtól kérte a hivatkozott törvényhely megsemmisítését.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa korábban azzal érvelt: ha az épületek homlokzatának reklámcélú hasznosítását nem az önkormányzatokra, hanem a lakóépületek magántulajdonosaira bízzák, az az épített környezet sérelmével jár. A homlokzati reklámok szerintük szükségszerűen rontják egy adott település arculatát. Márpedig az Alaptörvény szerint az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon – a Kúria szerint azt nem lehet a magántulajdonosoknak ajándékozni.
A többség érvei: nincs visszalépés a védelemből
A többségi álláspont szerint a szabályozás nem rontja a településkép védelmét. Az alkotmánybírák többsége elfogadta az Építési Minisztérium (akkor még Lázár János vezetésével) érvelését: a törvény csak szűk körben és szigorú korlátok között csökkenti az önkormányzatok jogait, és mivel sok önkormányzat nem gondoskodott megfelelő településképi előírásokról, szükség volt a központi szabályozásra.
A közterület-fogalom szerintük nem tartalmaz az épített környezet védelmét rontó szabályt. „Nem állapítható meg visszalépés az elért védelmi szintből; a reklámcélú hasznosítás engedélyezési eljáráshoz van kötve, és ebben az eljárásban – tulajdoni formáktól függetlenül – ugyanaz a védelmi szint érvényesül, mint korábban” – fogalmaztak. A közterületi ingatlan feletti légi tér bizonyos mértékű és idejű térítésmentes igénybevételének lehetősége szerintük a köz- és magántulajdon közötti konfliktus feloldását jelenti.
Sem a településkép-védelmet, sem a helyi közügynek tekinthető nemzeti vagyongazdálkodást illetően nem volt megállapítható az önkormányzati autonómia kiüresítése – mondta ki a nyolc alkotmánybíró.
A kisebbség: a nemzeti vagyon nem szolgálhat magánérdeket
Nem kevesebb, mint hét alkotmánybíró – Czine Ágnes, Horváth Attila, Hörcherné Marosi Ildikó, Patyi András, Schanda Balázs, Szabó Marcel és Varga Réka – a törvényhely megsemmisítésére szavazott. Czine Ágnes különvéleményében hangsúlyozta: a nemzeti vagyon kezelése nem szolgálhat magánérdekeket, azt a közösség javára kell használni. Szerinte a szabályozás az önkormányzatok tulajdonosi jogait a használati jog részbeni kiüresítésével korlátozza.
Egy öt alkotmánybíró által aláírt különvélemény pedig azt fejtegette: a kérdéses légtér-rész nem puszta levegő, hanem az önkormányzat által gazdaságilag hasznosítható, bevételt hozó közterület. A különvélemény szerint a törvény lényegében ingyenesen átengedi a magántulajdonosoknak azt a területet, amely felett az önkormányzatnak tulajdonosi jogai vannak.
Következmények
Az ügy most visszakerül a Kúriára, amely várhatóan kénytelen lesz megsemmisíteni a reklámokat szigorúbban korlátozó fővárosi önkormányzati rendeletet. A döntés precedensértékű lehet más önkormányzatok számára is, amelyek hasonló szigorításokat vezettek be.
A döntés rávilágít a központi és a helyi szabályozás közötti feszültségre is. Miközben az Alkotmánybíróság többsége szerint a törvény nem sérti az önkormányzati autonómiát, a hét különvéleményt jegyző alkotmánybíró szerint éppen a helyi döntéshozatali jogkörök kiüresítése történt meg. A kérdés – hogy ki döntsön a településkép alakításáról: a helyi közösség vagy a központi törvényhozás – a jövőben is visszatérhet.