A szavazás és az elnök védelme
A Magyar Kajak-Kenu Szövetség csütörtöki közgyűlésén a résztvevők nagy többséggel úgy döntöttek, hogy nem kívánnak bizalmi szavazást indítani Schmidt Gábor (Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke, 2016 óta vezeti a szervezetet) ellen. A 223 szavazásra jogosultnak több mint a fele, 142 fő volt jelen, így a közgyűlés határozatképes volt. A jelenlévők 9 igen, 110 nem szavazattal döntöttek arról, hogy Szemán Róbert által kezdeményezett bizalmi szavazást nem veszik napirendre.
A döntés annál is figyelemreméltóbb, hogy Schmidt Gábor maga több alkalommal jelezte, hogy kész bizalmi szavazás elé állni. Az elnök az előzetes elnöksége ülésén már támogatta a szavazás megtartását, ám a közgyűlés végül másként döntött. Ez a magatartás — amikor egy vezető saját maga ellen kezdeményez bizalmi szavazást — szokatlan a magyar sportvezetésben, és az elnök önbizalmát vagy a szövetség belső dinamikájának bizonyos aspektusait tükrözi.
Az elnöksége már az azt megelőző héten elutasította az elnök által saját személyét illetően kezdeményezett bizalmi szavazást és kiállt a szervezetet 2016 óta irányító sportvezető mellett. A közgyűlés döntése tehát az elnöksége álláspontjának megerősítése volt.
Az elnök beszámolója és a kormányzati támogatás
Schmidt Gábor a közgyűlés elején hangsúlyozta, hogy "a tavalyi év hasonló sikersztori volt, mint az elmúlt évtizedek". Az olimpia után ugyan volt keserűség az aranyérmek hiánya miatt, ám tavaly a sportolók már ötkarikás számokban győztek, miközben az utánpótlás továbbra is rendkívül sikeres maradt — amit az elnök a sportág erejének jelének tekintett.
Az elnök kitért a kormányzati intézkedésekre is, amelyeket a sport világában hoztak az elmúlt időszakban. Hangsúlyozta, hogy a nevelőedzők mostantól nemcsak olimpiai érmek és helyezések után, hanem felnőtt Eb-k és vb-k után is jutalmat kapnak. Ez a döntés a sportvezetés számára jelentős, mivel az edzői motiváció és a nemzetközi versenyeken való jobb teljesítmény közvetlenül összefügg. Hozzátette: január elsejétől a világjátékokon szereplő maratoni és sárkányhajó szakág nevelőedzői is ugyanilyen jutalmazásban részesülnek.
Ezek az intézkedések a Tisza-kormány sportpolitikájának részét képezik, amely a magyar sportvezetésben jelentős változásokat hozott. A kajak-kenu szövetség elnöke ezeket az intézkedéseket pozitívan értékelte, és azokat a szövetség sikerességének egyik tényezőjeként mutatta be.
Az akadémia vitája és a finanszírozás
A közgyűlésen jelentős vita alakult ki a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémiáról, amely a sukorói helyszínen működik. Többen felszólaltak amellett, hogy az akadémia több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt, mert a kis sportegyesületek számára aránytalanná vált a rendszer. Ezek a kritikusok azt állították, hogy meg kellett volna akadályozni az akadémia megépítését.
Schmidt Gábor leszögezte: a létesítmény 2017-18-as döntés alapján épült meg, a szövetség nem vett részt az építésében, a Nemzeti Sportügynökség kezeli és üzemelteti. Az akadémiát fenntartó alapítvány az akadémiai kormányrendeletnek megfelelően kap éves támogatást. Az elnök szerint az akadémiai rendszer működtetésével 2019 óta a szövetség 4,060 milliárd forintot kapott, amelyet tagszervezeti és edzői támogatásokra, valamint regionális programokra fordított.
Ez a szám — 4,060 milliárd forint — jelentős finanszírozást jelent a kajak-kenu sportágnak. Schmidt szerint nem kellett volna megakadályoznia a sukorói akadémia építését, ugyanis a tatai edzőtábor felújításáig minőségi felkészülést biztosít sok más sportágnak is. Ez az érv arra utal, hogy az akadémia nem csak a kajak-kenu, hanem más sportágak számára is hasznos infrastruktúrát nyújt.
Sík Márton (versenysport bizottság elnöke) védelmébe vette az akadémiát, hangsúlyozva, hogy létrejötte számtalan értéket hozott létre: a sukorói helyszín mellett hat régióban összehangolt munkát végez és igyekszik megőrizni a magyar sportrendszerben a sportág kiemelt szerepét. Javasolta egy munkacsoport létrehozását a téma további vizsgálatára. Ez a javaslat azt sugallja, hogy a vita nem zárult le teljesen, és további elemzésre van szükség az akadémia hatékonyságáról és a kis sportegyesületek támogatásáról.
Az előzmények és a konfliktus háttere
A közgyűlés előzménye, hogy Szemán Róbert (Kolonics György Alapítvány kuratóriumi tagja) lemondott a szövetség civil kapcsolatok bizottságában betöltött tagságáról, és komoly kritikákkal illette Schmidt Gábort. Szemán lemondásra szólította fel az elnököt, amely a szövetség belső konfliktusát jelzi.
A Kolonics György Alapítvány történelmi jelentőséggel bír a magyar kajak-kenu sportban — Kolonics György olimpiai bajnok volt, és az alapítvány az ő örökségét őrzi. Szemán Róbert kuratóriumi tagsága ezt az örökséget képviselte, így a lemondása és a kritikája nem csupán személyes nézétkülönbség, hanem a sportág történelmi értékeiről szóló vita is.
Az elnöksége az azt megelőző héten elutasította az elnök által saját személyét illetően kezdeményezett bizalmi szavazást és kiállt a szervezetet 2016 óta irányító sportvezető mellett. Ez a döntés azt mutatja, hogy az elnökség többsége bizalommal viselteti magát Schmidt Gábor irányában, vagy legalábbis nem tartja szükségesnek a vezetésváltást.
A közgyűlés döntésének jelentősége
A közgyűlés 110-9 arányú döntése egyértelmű támogatást mutat Schmidt Gábor irányában. Ez az arány azt sugallja, hogy a szövetség tagsága — vagy legalábbis a közgyűlésen megjelent tagok — nem támogatják a vezetésváltást. A döntés azonban nem zárja le teljesen a vitákat az akadémiáról és a szövetség irányításáról.
A kajak-kenu sportág nemzetközi szinten is sikeres, és a magyar csapat rendszeresen érmet szerez a világversenyeken. Az akadémia és a kormányzati támogatás — amely Schmidt Gábor beszámolója szerint jelentős — hozzájárul ehhez a sikerességhez. Ugyanakkor a kis sportegyesületek panaszai azt mutatják, hogy a rendszer nem egyenletes, és bizonyos szövetségi tagok úgy érzik, hogy hátrányba kerültek az akadémia létrehozása miatt.
A munkacsoport létrehozásának javaslata azt jelzi, hogy a szövetség vezetése nyitott a további vizsgálatra és a rendszer finomhangolására. Ez a pragmatikus megközelítés azt sugallja, hogy az akadémia vitája nem ideológiai, hanem strukturális kérdés, amely megoldható a megfelelő elemzés és kommunikáció révén.