Az első csúcs Orbán nélkül: a "bűnbak" eltűnése után

Az április 23–24-i EU-csúcson Orbán Viktor magyar miniszterelnök távolléte után az uniós vezetők váratlan felismerésre jutottak. A Politico szerint a találkozó feltűnően jó hangulata részben annak köszönhetett, hogy Orbán – aki 16 éven át gyakran konfliktusforrás volt – már nem vett részt. Ám a megbeszélések gyorsan kijózanító következtetéshez vezettek: az Európai Unió előtt álló kihívások, a problémákra adott eltérő válaszok és a tagállamok közötti nézet- és érdekkülönbségek nem egyetlen politikushoz kötődnek.

Kristen Michal észt miniszterelnök szerint Orbán bizonyos értelemben "bűnbakként" szolgált, aki mögé könnyen elbújhattak azok a vezetők, akik nem merték felvállalni azokat a konfliktusokat, amelyeket a magyar miniszterelnök felvállalt. Ez a szereposztás lehetővé tette, hogy az EU vezetői elodázták a valódi vitákat, és egy közös ellenséget okoltak a blokk megosztottságáért. Orbán távolléte után azonban ez a kényelmes megoldás már nem áll rendelkezésre. A jövőben a tagállamoknak nyíltabban kell képviselniük saját álláspontjukat – és ez azonnal meg is mutatkozott.

Ukrajna: gyors csatlakozás vagy óvatos lépések?

A törésvonalak rögtön az első napon felszínre kerültek. Ukrajna uniós csatlakozásáról egyes vezetők gyors előrelépést sürgették, míg mások – köztük a horvát miniszterelnök – jóval óvatosabb álláspontot képviseltek, és irreálisnak nevezve a közeli tagságot. Ez a vita nem új, de Orbán hiánya után már nem lehet egyetlen személyre fogni a lassúságot vagy az ellenállást.

A kérdés geopolitikai és gazdasági szempontból is kritikus. Ukrajna EU-tagságának felgyorsítása az atlantista orientáció és az orosz befolyás felszámolásának konkrét diplomáciai megvalósulása lenne – de csak akkor, ha az EU tagállamainak többsége egyetért. Az eltérő álláspontok azt mutatják, hogy az EU-n belül továbbra is vannak olyan országok, amelyek óvatosabbak az Ukrajna-politikában, függetlenül attól, hogy Orbán már nem képvisel közvetlenül ellenzéki pozíciót.

Energia: a közel-keleti válság és az EU-s csatornák

Az energiapolitikában sem született áttörés. Ugyan szó esett bizonyos rövid távú intézkedésekről, ám a közel-keleti konfliktus okozta ellátási kockázatok kezelését végül a pénzügyminiszterekre bízták, és nagyjából egy hónapot adtak nekik, hogy előrukkoljanak a konkrét javaslatokkal – miközben a kontinensen már most hiány mutatkozik egyes üzemanyagokból.

Ez a késedelem szimbolikus: a márciusi EU-csúcson a vezetők órákon át vitatkoztak a blokk szén-dioxid-kibocsátási rendszerének apróbb részleteiről, miközben Teherán megvágta Európa energiaellátását a Közel-Keleten. Egy felháborodott uniós tisztviselő szerint "kicsit furcsa azt mondani, hogy az ETS a legnagyobb kérdés, amikor hatalmas gázmezők égnek". Az energiaellátás biztonsága az EU-nak alapvető geopolitikai érdeke, különösen egy olyan időszakban, amikor az orosz befolyás felszámolása és az atlantista orientáció helyreállítása az új magyar kormány és az EU-s szövetségesek közös célja. Az energiapolitikai megosztottság azonban azt mutatja, hogy még az Orbán-era után is vannak olyan tagállamok, amelyek más prioritásokat helyeznek előtérbe.

Költségvetés: a növekedés versus konszolidáció vitája

A második nap a költségvetési vitákról szólt, amelyek szintén komoly feszültségeket hoztak felszínre. Friedrich Merz német kancellár és Rob Jetten holland miniszterelnök jelentős csökkentést sürgetett, azzal érvelve, hogy egy olyan időszakban, amikor szinte minden tagállam a lehető legszigorúbb költségvetési konszolidációt hajtja végre belföldön, az EU-költségvetés jelentős növelése nem illeszkedik a képbe.

Ursula von der Leyen ezzel szemben magasabb befizetéseket vagy szűkebb uniós mozgástér között választást kínált. "Vagy magasabb befizetések, vagy szűkebb uniós mozgástér következik" – mondta. Utóbbi pedig szerinte éppen akkor gyengítené az EU-t, amikor nagyobb szerepre lenne szükség. Az uniós intézmények és olyan tagállamok, mint Franciaország, ambiciózusabb csomagot sürgetnek, azzal érvelve, hogy a blokknak stratégiai ágazatokba kell beruháznia, és versenyeznie kell ázsiai és amerikai riválisaival.

Ez a vita az EU-nak a geopolitikai helyzetéhez való alkalmazkodásáról szól. Az orosz befolyás felszámolása és az atlantista orientáció helyreállítása nem lehetséges költségvetési szűkítéssel – de a német és holland vezetők ezt nem látják így. A költségvetési vita tehát nem pusztán gazdaságpolitikai, hanem geopolitikai konfliktus is.

Az EU döntéshozatali rendszer válsága

A Politico cikke szerint az Európai Tanács túl lassan dönt a fontos kérdésekről. Anders Fogh Rasmussen, Dánia volt miniszterelnöke és a NATO korábbi főtitkára szerint "Európa ma állandó válsághelyzetben van, és döntéshozatali rendszerét egyszerűen nem erre tervezték". Az EU az elmúlt hónapokban többször is kudarcot vallott abban, hogy egységes álláspontot fogalmazzon meg olyan geopolitikai szempontból rendkívül fontos kérdésekben, mint az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós források felszabadítása, az Oroszországra és az Izrael elleni szankciók, vagy az iráni háborúval kapcsolatos összehangolt válaszlépések.

Rob Jetten holland miniszterelnök a múlt hónapban, első brüsszeli útján arra szólította fel az EU-t, hogy siessen. "Nem tudjuk megmagyarázni választóinknak, hogy Európa néha túlságosan lassan reagál azokra a nagy kérdésekre, amelyek mindannyiunkat érintenek" – mondta. Ez a felismerés azonban nem új – az EU lassúsága strukturális probléma, amely az egyhangúsági követelményre vezethető vissza.

Von der Leyen reformjavaslata: több hatalom a Bizottságnak

Von der Leyen a múlt héten bírálta azt a szabályt, hogy az EU-nak egyhangúlag kell döntést hoznia a nemzetközi ügyekben, mondván, hogy ez "rendszerszintű blokkolásokat" okozott. A Bizottság elnöke a nemzeti vétójog megszüntetésére szólított fel, különösen a külpolitikában. Ez a javaslat azonban nem új – az EU reformja régóta vita tárgya.

Gilles Pittoors, a KU Leuven politikatudományi előadója szerint a legjobb megoldás a Bizottság hatásköreinek megerősítése lenne. "Természetesen, ha azt mondjuk, hogy meg kell reformálnunk az EU-t, hogy gyorsabbá váljon, akkor a kérdés az, hogy rendben, de hogyan?" – mondta. "Be lehetne például vezetni a minősített többségi szavazást az Európai Tanácsban ezekben a külpolitikai kérdésekben. De ez hatalmas demokratikus problémát vet fel" – jegyezte meg. Pittoors szerint új szervek létrehozása semmit sem oldana meg; a valódi megoldás a Bizottság hatásköreinek megerősítése, bár ezt is szkepticizmussal fogadja.

Az orosz perspektíva: Orbán hiánya az EU számára

Az Izvesztyija orosz lap elemzése szerint Orbán Viktor pragmatikus álláspontja több tagállam titkos véleményét tükrözte, különösen az LMBTQ-propaganda és Ukrajna gyors felvétele ügyében. Orbán távolléte után az EU vezetői elvesztik azt a "kényelmes ellenfelet", akire hivatkozva elodázhatták Ukrajna uniós csatlakozását és más vitás kérdéseket. Az elemzés azonban azt is hangsúlyozza: Orbán távozása sem oldja meg az EU mély megosztottságát Kijev támogatásában vagy a vétójog eltörlésének kérdésében.

Ez az orosz perspektíva rámutat egy fontos valóságra: az EU megosztottsága nem Orbán személyéhez kötődik, hanem az EU-n belüli tényleges érdekkülönbségekre. Az Orbán-era lezárulása után az EU-nak szembe kell néznie ezekkel a valódi törésvonalakkal, és meg kell találnia a módot, hogy döntésképes maradjon egy olyan világban, ahol a geopolitikai válságok sürgetnek.

Az előttünk álló kihívások

A ciprusi csúcs után világossá vált: az EU-nak nem elég Orbán távolléte ahhoz, hogy megoldja a strukturális döntéshozatali problémáit. Az Ukrajna-kérdésben, az energiapolitikában és a költségvetésben továbbra is mély megosztottságok vannak. Az EU döntéshozatali rendszere továbbra is lassú és képtelen a gyors reagálásra – és ez a geopolitikai válságok időszakában kritikus hátrányt jelent. Von der Leyen reformjavaslata – a nemzeti vétójog eltörlése a külpolitikában – a helyes irányba mutat, de a demokratikus aggályok és a tagállamok szuverenitásának védelme továbbra is akadályozza az EU reformját. A következő hónapok azt fogják megmutatni, hogy az EU képes-e megoldani ezeket a strukturális problémákat, vagy továbbra is a lassúság és a megosztottság jellemzi majd a blokk működését.