„Állatorvosi ló” a közpénzszórásra

Véget ért a kivárás. Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter kedden egy több mint húszperces videóban számolt be a mohácsi Duna-híd építésének körülményeiről. A tárcavezető a projektet a minisztérium egyik legnagyobb és legsúlyosabban túlárazott beruházásának nevezte. Elmondása szerint a teljes költség már elérte a 451 milliárd forintot.

„Ez egy állatorvosi ló arra, hogyan szórták két kézzel a magyar adófizetők pénzét” – fogalmazott Vitézy a videóban. A miniszter szerint a beruházás kapcsán számos anomália fedezhető fel, a túlméretezett kialakítástól a választások előtti napokban kifizetett hatalmas előlegekig.

Indokolatlan méretű híd

A miniszter szerint a kétszer kétsávos kialakítás forgalmi szempontból indokolatlan. Egy 2020-as megvalósíthatósági tanulmány napi 6500 egységjárművel számolt, ami a budapesti hidak forgalmának töredéke. Vitézy példaként említette, hogy a Petőfi híd vagy a Megyeri híd forgalma ennek körülbelül a tízszerese.

„Finoman szólva sem támasztja alá azt, hogy erre miért volt szükség” – mondta a miniszter a 2020-as tanulmányra utalva. Hozzátette: „Egy kétszer egysávos közúti híd biztosan nem került volna több mint 300 milliárd forintba ezen a helyszínen, tehát itt önmagában jelentős pazarlás történt.”

A hídhoz csatlakozó alföldi útszakaszt Lázár János miniszteri döntése nyomán szintén kétszer kétsávosra építik meg, noha Mohács lakosságának döntő többsége a túlparton él. „Soha fel nem merült korábban, hogy az alföldi oldalon, ahol tényleg alig van forgalom” – tette hozzá Vitézy.

A számítások szerint az 51-es útig vezető szakaszon 2028-ban a csúcsórában 490 autó használja két irányban, egy egész nap alatt 5000, és 2045-ben a legoptimistább számítások szerint is ez fölmegy óránként 600-ra, napi 6200-ra.

A választások előtti utalások

A szerződést még 2024 júniusában kötötte Lázár János akkori építési és közlekedési miniszter a Szíjj László tulajdonában lévő Duna Aszfalttal. Az eredeti ár nettó 300 milliárd forint plusz áfa volt. A szerződéskötés után azonnal 59 milliárd forint előleget fizettek ki.

Vitézy szerint 2026. március 13-án, kevesebb mint egy hónappal az országgyűlési választások előtt Orbán Viktor aláírásával egy nem nyilvános kormányhatározat született a projekt további bővítéséről. Ehhez 76 milliárd forintot csoportosítottak át a MÁV és a Volán forrásaiból. „Közben megint meghamisították a magyar költségvetést” – mondta Vitézy.

A szerződésmódosítás után az előlegek aránya egyes építési szakaszoknál elérte a 98 százalékot, bankgarancia nélkül. „Ki hallott már olyat, hogy egy építési beruházásnál a megrendelő 98 százalék előleget fizet?” – tette fel a kérdést a miniszter.

A miniszter szerint a Duna Aszfalt összesen már több mint 155,8 milliárd forintnyi előleget kapott, ebből 94,3 milliárdot közvetlenül a választások előtti napokban, április 10-én utaltak ki. „Csak az számított, hogy az adófizetők minél több pénzét tolják ki a kivitelezőnek” – fogalmazott.

Szerkezeti hiba és bontás

A beruházás kapcsán szerkezeti hibát is találtak az egyik felüljárónál. Burai Béla mohácsi önkormányzati képviselő (VAN – Változást Akarók Nemzedéke) a lapunknak írt levelében jelezte: „A hídhoz vezető út egyik felüljárójának tartópillérénél súlyos betonozási hiba történt. Ami ennél is felháborítóbb: a kivitelező a hibás szakaszt egy hatalmas függönnyel takarta el.”

A Duna Aszfalt közleménye szerint a hibát azonosították, és a szerkezeti elem bontása és újjáépítése mellett döntöttek. Az eset szerintük nincs hatással a projekt tervezett befejezési határidejére.

Feljelentés és következmények

Vitézy Dávid elmondta, a Tisza-kormány vizsgálódik az ügyben, ennek része az is, hogy mérlegelik a feljelentés megtételének lehetőségét, és azt is, hogyan tudják visszaszerezni a már kifizetett pénzeket. A miniszter szerint azt kell feltárni, milyen jogi lépésekkel lehet érvényesíteni a közérdeket a beruházás ügyében.

A tárcavezető hozzátette: vizsgálják azt is, hogy van-e még mód a beruházás bármely szakaszán arra, hogy visszalépjenek kétszer kétsávosból kétszer egysávosba, ezzel esetlegesen megspórolva azt a „teljesen feleslegesen kifizetett és még kifizetésre váró pénzt”.

A mohácsi híd ügye jól mutatja, hogy az előző kormányzat hogyan kezelte a nagyberuházásokat: a szakmai indokoltság helyett a politikai szempontok és a NER-hez közel álló vállalkozók érdekei domináltak. A kérdés most az, hogy a Tisza-kormány képes-e visszafordítani ezt a folyamatot, és érvényt szerezni a közpénzek felelős felhasználásának.