A magyar kivételesség és a nyugati valóság
Magyarország szinte teljesen kivonult a migrációs nyilvánosságból. A lakosság 80 százaléka támogatja a szigorú migrációs politikát, és a Tisza Párt ezt a támogatást a kampányban is erősítette. "A migrációról azt szoktuk mondani: Magyarországon ez egy 80-20-as téma" — mondta Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója, aki hozzátette: a Tisza-kormány programja alapján és Magyar Péter nyilatkozatai alapján ez a vonal fog folytatódni.
De az EU-s szinten a helyzet éppen az ellenkezője. A nyugati országokat a bevándorlás, az asszimiláció és a kitelepítések körüli viták uralják. Nem is tudják a magyarok milyen szerencsések — hangzik el szinte minden migrációs konferencián a nyugati előadók szájából. Miközben Magyarországon a migráció szinte teljesen eltűnt a lakosság érzékeléséből, addig Nyugat-Európában a közéletet éppen a bevándorlás körüli viták uralják.
De ez a nyugati valóság közvetlenül érinti a magyar költségvetést. Magyarország napi egymillió eurót fizet az EU-nak — és a Tisza-kormány azonnal három nagy kihívással néz szembe, amelyek ezt a számlát vagy meghosszabbítják, vagy új költségvetési terheket hoznak.
Az első kihívás: a napi egymillió eurós büntetés
Az első nagy kérdés a napi egymillió eurós büntetés jövője. Az Európai Bizottság közölte, hogy a bírságot akkor szüntetik meg, ha Magyarország végrehajtja a szükséges lépéseket. "A magyar kormány feladata, hogy megfeleljen a döntésben foglaltaknak, és amint ez megtörténik, a kérdés megoldódik" — mondta Paula Pinho, a Bizottság szóvivője.
De mi ezek a szükséges lépések? A büntetés összetett, és a magyar kormány eddig nem tudott megoldást találni rá.
Egyrészt azért büntetik Magyarországot, mert tranzitzónákat hozott létre. A Fidesz-kormány bezárta őket, de az EU-s bíróság szerint ez nem volt elegendő. Marsai Viktor elmondta: a tranzitzónákra hiába adott választ a Fidesz-kormány azzal, hogy bezárta őket, ez nem volt elegendő a Bíróságnak.
A másik rész a menekültügyi rendszerhez való hozzáféréssel kapcsolatos. Az eddig uniós gyakorlat az volt, hogy ha valaki eléri egy adott tagállam határát, akkor beadhatja a menekültügyi kérelmet. Ezzel szemben a magyar kormány azt az álláspontot képviselte, hogy akik biztonságos harmadik országon keresztül érik el az Unió területét, azok nem jogosultak erre — magyarázta Marsai Viktor. Szerbiát Budapest biztonságos harmadik országként definiálta.
A magyar kormány hagyott egy kiskaput: a belgrádi nagykövetségen be lehetett adni egy szándéknyilatkozatot a menedékkérelméről. De az uniós bíróság úgy döntött, hogy ez a rendelkezés illegális, mert túl nagy mértékben szűkíti le a menekültügyi rendszerhez való hozzáférést. Ezért kellett Magyarországnak az egyszeri 200 milliós, és azóta is napi 1 millió eurós büntetést fizetnie.
A második kihívás: az új EU-paktum június közepétől
A második nagy kihívás június közepétől indul: az EU új migrációs paktuma teljesen új jogi keretrendszert vezet be. "A migrációs paktummal június közepétől egy teljesen más EU-s jogi keretrendszer fog érvénybe lépni. Tehát ebből a szempontból most már nem a jelenlegi jogszabályi csomagokat kellene majd követnie a magyar kormányzatnak, hanem majd az új paktum által felállított jogi kereteket" — mondta Marsai Viktor.
Az új szabályok szerint az új uniós jogi kereteket kellene implementálni a magyar jogba — amit a kimenő kormányzat következetesen elutasított, vagy legalábbis annak több rendelkezését.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy létre kell hozni olyan pontokat a határon, ahol beadhatják a kérelmezők a kérelmeket. Ez valószínűleg a tranzitzónák újranyitását jelentené — ugyanazoknak az intézkedéseknek a bevezetését, amelyekért Magyarországot megbüntették.
"Ez azt fogja jelenteni a gyakorlatban, hogy létre kell hozni olyan pontokat a határon, ahol beadhatják a kérelmezők a kérelmeket. Ez valószínűleg a tranzitzónák újranyitását jelentené, merthogy az új uniós jogi keretek egyébként kísértetiesen hasonlítanak a tranzitzónákhoz, ami miatt Magyarországot megbüntették" — hangsúlyozta az elemzés.
Marsai Viktor szerint az biztos, hogy a jelenlegi rendszer nem maradhat: ha az uniós anyagot átvesszük, akkor komoly képességeket kell a határon kialakítani a menekültügyi kérelmek befogadására, az emberek ellátására, hiszen onnantól kezdve a magyar állam felel értük.
A harmadik kihívás: a migránskvóta és a 20 ezer eurós "fejpénz"
A harmadik kihívás a migránskvóta-rendszer. Június közepétől az EU-ban egy új kvótarendszer indul. Ha Magyar Péter ügyesen tárgyal, akár felmentést is kaphat — de erre csekély az esély.
Valószínűleg lesznek meghatározott kvóták: Magyarország évente bizonyos számú embert kellene átvenni a frontországokból. Ha nem veszi át őket, akkor személyenként 20 ezer eurót kell fizetni azoknak az országoknak, amelyek befogadják őket. Vagyis ki lehet váltani, hogy fizikailag idejöjjenek, de ebben az esetben ezt az összeget a magyar költségvetésből kell kifizetni.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a magyar költségvetés vagy a migránsok befogadásának költségeit viseli, vagy a "fejpénz" formájában fizet — de egyik sem kerül meg.
A "kreatív feladatvégrehajtás" és a magyar társadalom elvárásai
A magyar társadalom többsége továbbra is ellenzi a migránskvótát, és a Tisza-szavazók többsége sem támogatja nagyszámú migráns érkezését. A Tisza-kormány ezt a támogatást nem veszítheti el — és így a "kreatív feladatvégrehajtás" körvonalazódhat.
A fizikai határzár valószínűleg megmarad, de a jogi határzárat el fogják törölni — mert az EU-s bíróság így döntött. Az új kormány várhatóan nem fogja fenntartani a jogi határzárat, de ez nem jelenti, hogy teljesen megnyitják a határokat.
Inkább az a megoldás körvonalazódhat, hogy a húszezer eurós "fejpénzt" fizetik ki: így a migránsok fizikailag nem érkeznek meg, viszont a pénz elmegy. "Összességében tehát a migráció kezelése nem azt jelenti, hogy ráeresztik a társadalomra a migránsokat, mert ezt a magyarok többsége elutasítja, hanem azt, hogy kreatívan végrehajtják azokat az intézkedéseket, amelyeket Brüsszel elvár" — hangsúlyozta az elemzés.
A nemzetközi kontextus: Finnország és Görögország példája
De a magyar döntések nem történnek vákuumban. A nemzetközi migrációs nyomás valós és növekvő. Finnország esete tanulságos: 1993-94 előtt nem volt érdemi szomáli közösség Finnországban. A finnek befogadtak nagyjából száz szomálit a 90-es évek elején, szomáli menekülttáborokból áttelepítve. Jelenleg hivatalosan is nagyjából 30 ezer szomáli van már Finnországban — nem hivatalosan pedig talán további tízezer.
Görögország pedig közvetlenül szembesül a migrációs nyomás gyakorlati következményeivel. Tavaly 20 ezren érkeztek a krétai partokhoz, ami egy olyan sziget, ami a turizmusból él. A helyieket sokkolták a történtek.
A végső kérdés: mit fog tenni a Tisza-kormány?
Marsai Viktor szerint az biztos: valami történni fog. A kérdés az, hogy mit. A Tisza-kormány vagy engedményt tesz az EU-nak, vagy folytatja a költséges ellenállást. De a magyar társadalom 80 százaléka szigorú migrációs politikát támogat — és a Tisza-kormány ezt a támogatást nem veszítheti el.
A "kreatív feladatvégrehajtás" lehet a válasz: a fizikai határzár megmarad, de a jogi határzárat feloldják, és a 20 ezer eurós "fejpénzt" fizetik ki. Így a migránsok fizikailag nem érkeznek meg, de a pénz elmegy — és a magyar társadalom továbbra is azt hiszi, hogy a migráció szigorúan kontrollált.
De ez a megoldás csak akkor működik, ha a Tisza-kormány sikeresen kommunikálja ezt a magyar társadalomnak. És ha Brüsszel elfogadja ezt a "kreatív" értelmezést az EU-s szabályoknak.