<!-- VIDEO_EMBED -->

A spin diktatúra bukása: a magyar média különleges helyzete

Az Orbán-rendszert sokan nevezték már: autokrácia, hibrid rendszer, illiberális demokrácia, szoft autokrácia. De talán a legtaláló kifejezés Szergej Gurijev orosz társadalomtudóstól származik: "spin diktatúra". Ez azt jelenti, hogy a hatalom hazudzással, valóság torzításával és propagandával próbál örökké hatalmon maradni — erőszak nélkül, csak szavakkal és narratívákkal.

A magyar helyzet ebben különleges volt. Nem volt nyílt cenzúra, nem öltek meg újságírókat, nem voltak tömeges börtönzések, nem voltak koncentrációs táborok. De a Fidesz-rendszer gazdasági és jogi eszközökkel szinte teljesen uralom alá vonta az állami médiát — a közmédia 80 százalékát kontrollálja — miközben a független szektort folyamatos nyomás alatt tartotta.

Bodrogi Bea, a New York University Rule of Law Lab médiajogi szakértője szerint ez a rendszer valóban egyedülálló volt a világon: "Ilyen formában, ilyen szoft úgymond látszólagosan demokratikus eszközökkel vagy látszólagosan demokratikus intézményrendszerben teljesen uralom alá vett a média. Én nem tapasztaltam ilyen típusú médiarendszert."

Mi volt az eszköztár? Jogszabályok, amelyek korlátozták a sajtó működését. Gazdasági ellehetetlenítés: hirdetések elvonása, bankhitelek megtagadása. Információhoz való hozzáférés teljes korlátozása — az újságírók gyakran nem kaptak választ, és még a bíróság által kikényszerített adatkiadások után sem adták ki az információt. Lejáratókampányok a propaganda média által. Ez volt a "soft" autokrácia: erőszak nélkül, de rendkívül hatékonyan.

Mégis: a független média maradt. Erős maradt. Ez nem a Fidesz-rendszer ellenére történt, hanem annak ellenére. Ez a különbség fontos. A rendszer szándékosan hagyott egy kis teret a független sajtónak — hogy azt mutathassa: itt működik a sajtószabadság. De ebben a szűk térben az újságírók olyan munkát végeztek, amely megdöbbentő volt.

Az elmúlt két év: a Dinasztia, a korrupció, a tényfeltárás

A 444, a Direkt36, a Telex és mások az elmúlt két évben olyan nyomozó cikkeket tártak fel, amelyek erodálták a hatalom tekintélyét. Kafman Balázs korrupciós cikkei a 444-ben egy "hógolyót" indítottak el, amely "mindent elsöprő lavinává" vált. A Direkt36 pedig olyan anyagokat tett közzé, amelyek a korrupció feltárásában játszottak kulcsszerepet.

De talán a legfontosabb volt a Dinasztia film, amelyet Nádori Péter is producált. Ez a dokumentumfilm az Orbán-család vagyonszerzéséről olyan nézettségi számokat produkált, amely példátlan volt a magyar médiában. Ez nem volt egy elit szerkesztőség szellemi terméke — ez az olvasók, nézők közvetlenül választották meg.

Nádori Péter szerint ezek a munkák nem azért voltak fontosak, mert "lebontották a rendszert", hanem azért, mert rettenetesen nehéz körülmények között rettenetesen fontos dolgokat tudtak megcsinálni. "Ez egy hosszú maraton volt" — mondja —, és sok szereplő vitte a staféta botot: civilek, jogvédők, aktivisták, majd az ellenzék. Az újságírók vitték a botot, de nem egyedül.

Az újságírók nem "hősök", hanem munkavállalók

Az elmúlt két hétben az újságírók sok köszönetet kaptak. Emberek gratulálnak, hogy "lebontották a rendszert". De Nádori Péter és kollégái egyértelműek: nem ők döntötték meg a Fideszt. Ez egy hosszú maraton volt, sok szereplővel.

Sőt, Nádori Péter azt mondja: "Nem arra kell büszkének lenniük, hogy megdőlt egy rendszer, de arra mindenképpen büszkék lehetnek, hogy rettenetesen nehéz körülmények között rettenetesen fontos és jó dolgokat tudtak megcsinálni."

Ez a különbség fontos. Az újságírók nem hősök, akik "megmentették az országot". Ők munkavállalók, akik a feladatukat végezték: releváns történeteket mondtak el releváns módon. Ez a munka volt fontos, nem az, hogy egy rendszer dőlt meg.

Bodrogi Bea hozzáteszi: "A független médiaszektornak és benne dolgozó újságíróknak és szerkesztőségeknek abszolút van oka arra, hogy büszkék legyenek. Nem arra kell büszkének lenniük, hogy megdőlt egy rendszer, de arra mindenképpen büszkék lehetnek, hogy rettenetesen nehéz körülmények között rettenetesen fontos és jó dolgokat tudtak megcsinálni."

Az igazi teszt: minisztériumok, adatkiadás, sajtótájékoztatók

De most jön a nehéz rész. A Tisza Párt kormányzása alatt nem elég majd egy-egy interjú a miniszterelnökkel. Az igazi teszt az lesz, hogy a minisztériumok hogyan adnak információt, válaszolnak-e az újságírók kérdéseire, kiadják-e a közérdekű adatokat.

Bodrogi Bea szerint ez a kulcskérdés: "Nem az, hogy be fog-e menni jópofizni egy-egy miniszter a szerkesztőségbe. Az, hogy közhatalom gyakorlóként válaszolnia kell a kérdésekre. Ez a dolga." A minisztériumok szintjén fog eldőlni, hogy a Tisza valóban más lesz-e.

Sajtótájékoztatók, sajtóbeszélgetések, közérdekű adatkiadások — ezek az igazi mérőpontok. Az elmúlt 16 évben az újságírók gyakran csak perrel tudták kikényszeríteni az információt. De még a megnyert ítéletek után sem kapták meg az adatokat. Ez az egyik legfontosabb kérdés: lesz-e ebből változás?

Bodrogi Bea azt mondja: "Én viszonylag kemény vagyok, mert nem kemény, hanem ez a dolga a közhatalmat gyakorlónak." Ez nem egy szimpátia kérdése, hanem egy alkotmányos demokrácia alapja: a közhatalom gyakorlói kötelesek válaszolni az újságírók kérdéseire.

A Tisza és a média: saját nyilvánosság vagy nyitottság?

De van egy másik kérdés is: hogyan viszonyul a Tisza Párt a médiához? Tóth Péter, a Tisza kampányfőnöke azt mondta egy interjúban, hogy a Tisza nem adott interjúkat az országos médiának, mert az "hatékonytalan" lett volna számukra. Helyette a platformokon (Facebook, Instagram) keresztül közvetlenül beszéltek a választóikhoz.

Bodrogi Bea szerint ez a megközelítés veszélyes lehet: "Ők a saját választóik felé, saját közösségük felé szeretnének beszélni. Tehát egy narratívát fognak közvetíteni, az pedig a platform. Ez a félelemgombot nyomta be."

Nádori Péter azonban pragmatikusabb: "A platformok keresztül direkt és kontrollált üzeneteket tudnak eljuttatni azokhoz, akikhez szeretnének. Ez egyszerűen így van. Ezt muszáj elfogadni." De hozzáteszi: "A médiának elég nyilvánvalóan meg kell találni azokat a dolgokat, amik relevánsak, amikre szükség van. Az egyébként, ami mindig is volt, hogy azokat a dolgokat derítsük ki, amiket nem akarnak elmondani a politikai, illetve gazdasági hatalom birtokosai."

Ez az igazi szerepe a médiának: nem az, hogy interjúkat közvetít, hanem az, hogy feltárja azokat a dolgokat, amelyeket a hatalom nem akar elmondani.

Közmédia, médiatörvény, nyilvánosság: az EU-s keretek

A másik nagy kérdés: a közmédia és az új médiatörvény. A Tisza ígér új médiatörvényt, de mi lesz a közmédiával? Bodrogi Bea szerint az EU-s szabályozások (például a Média Szabadság Rendelet) támpontot adnak: az államnak nem szabad a nyilvánosságot kontrollálni.

"Fontos európai uniós szabályozások vannak, amelyek támpontot adnak ahhoz és kötelezettséget és támpontot adnak ahhoz, hogy az állam hogyan szabályozza a médiarendszert" — mondja Bodrogi Bea. "Ez például a Média Szabadság Rendelet, amely előír fontos szabályokat arra, hogyha a kormány úgy dönt, hogy közmédiát létesít vagy fenntart, akkor annak milyen keretrendszere kell, hogy legyen."

Nádori Péter szerint a nagyobb kérdés az, hogy az új kormány mennyire akarja kontrollálni a nyilvánosságot. Ez nem csak a törvényhozásban dől el, hanem abban, hogy az állam hogyan viszonyul a médiarendszerhez, hogyan szabályozza azt, és hogyan finanszírozza a közmédiát.

A közmédia jövője kulcsfontosságú. Az Orbán-rendszer alatt a közmédia egy "mamut", egy "nagy elefánt" volt, amely a propaganda közvetítésére szolgált. De lehet-e a közmédia valóban közszolgálati? Lehet-e olyan, amely minőségi tartalmakat közvetít, függetlenül a politikai nyomástól?

A független média finanszírozása: az igazi kihívás

De van egy még nagyobb veszély: a független média fenntarthatósága. Az elmúlt 16 évben a Fidesz gazdasági nyomással próbálta ellehetetleníteni az független szerkesztőségeket. Most, amikor a propaganda támadások talán csökkennek, egy új veszély jöhet: a platformok (Facebook, TikTok, YouTube) elveszik az újságírás olvasóit és hirdetési bevételeit.

Nádori Péter szerint erre van megoldás: az állam támogathatná a független médiát, de nem pályázatok vagy alapok útján (amelyek korrupcióra adnak lehetőséget), hanem adókedvezményeken keresztül. Az olvasók dönthetnek: támogatják-e a helyi újságot, a nagy budapesti lapot, vagy máshol?

"Az állam szeretne részt venni a médiaszereplők fenntarthatóságának az elősegítésében, de alapvetően szerintem ilyen eszközökkel érdemes, mert ezek okozzák a legolcsóbbak paradox módon, mert nem kell hozzá apparátus meg pályázat meg nem tudom micsoda. És ezeken van a legkevesebb vitatkozás utána, hogy na most akkor miért nem én kaptam, miért ő kapta, és ezek adják a legkevesebb, úgyis mint nulla lehetőséget a korrupcióra."

De ha az állam nem avatkozik be, és a platformok továbbra is felfalják az újságírás bevételeit, akkor a függetlenség veszélybe kerülhet. Ez az egyik legfontosabb kérdés az új kormány számára.

Az ismeretlen jövő: adaptáció és innováció

Nádori Péter végül azt mondja: nem tudja, hogy pontosan mi fog történni. De biztos, hogy teljesen más lesz. "Mostantól számított két év múlva rá se fogunk ismerni a médiaszektorra."

Az üzleti modellek, a tartalomkínálat, a finanszírozás — mindez meg fog változni. Az újságírók adaptálódni fognak, innoválni fognak. De nincs garancia arra, hogy a függetlenség megmarad.

Bodrogi Bea azonban optimistább: szerinte van szükség minőségi tartalomra. Az elmúlt 16 év azt mutatta, hogy az olvasók hajlandók fizetni a jó újságírásért. "Szerintem minőségi tartalomra egyre nagyobb szükség van. Az elmúlt 16 év azt mutatja, hogy meg tudtak maradni, sőt függetlenné tudtak válni gazdaságilag is a szerkesztőséget a független sajtó."

Ez a trend folytatódhat. Az újságírók feladata nem csak a hírek közvetítése, hanem az ügyek mögé menni, a komplexitást bemutatni. Erre szükség van, és szükség is lesz.

De az igazi kérdés az marad: lesz-e elég olvasó, elég támogató, elég finanszírozás ahhoz, hogy a független média fennmaradjon? Ez az a kérdés, amely az új kormány és az olvasók közös felelőssége.