Az álhír, amely 107 éve is terjedt
Csunderlik Péter történész, aki könyvet is írt a Tanácsköztársaságról, Facebook-bejegyzésében tisztázta a tényeket: "most ki kell ábrándítanom sokakat: Kun Béla nem repülőgéppel hagyta el Magyarországot a Tanácsköztársaság bukásakor, hanem a többi népbiztossal együtt vonattal menekült Ausztriába (a menedékjogot nem kapó Szamuely Tibort kivéve, aki így átszökni próbált a határon, de elfogták és öngyilkos lett)".
A történeti tény egyértelmű: Kun Béla és társai vonattal menekültek. De Kosztolányi regénye nem történeti forrás — éppen az 1918–1919-es forradalmi időszak jellegzetes álhíreit figurázta ki. A szerző tudatosan használta ezt a motívumot, hogy bemutassa, hogyan működnek a rémhírek a kaotikus időszakban.
Miért terjedtek az álhírek 1919-ben?
A Tanácsköztársaság bukása után az információ szűkös volt. A polgári sajtó felszámolása információhiányt okozott, és a "változás utáni vágy" miatt az emberek készek voltak hinni az olyan történetekről, amelyek Kun Bélát gyávaként, sápadtként és kapzsiként ábrázolták. Az ellenforradalmi toposzok — a "sápadtság, elhanyagoltság, csúfondárosság, kapzsiság és gyávaság" — olyan képek voltak, amelyeket az emberek szívesen hallottak.
A rémhírek a spanyolnáthánál is gyorsabban terjedtek. Kun Béla repülővel menekül? Miért ne? Az ember nem tudott semmit, és a pletyka kielégítette az információéhségét. "Legalább a Krisztinában ezt beszélték" — írja Kosztolányi, utalva arra, hogy ez csupán egy kávéházi pletyka volt, amely azonban az egész városban terjedt.
A történész szerint Kosztolányi éppen ezt akarta bemutatni: hogyan működnek az álhírek a forradalmi időszakban, és hogyan válik a pletyka történetté.
A modern álhír ugyanúgy működik
A mai helyzet hasonló. Az Orbán-kormányzat bukása után híresztelések terjednek arról, hogy NER-oligarchák vagyonukat menekítik az országból. A Politico és más nemzetközi médiumok meg nem nevezett fideszes forrásokra hivatkozva írnak arról, hogy "NER-es gépek viszik ki a lopott vagyont". Orbán Viktor amerikai útjáról szintén rémhírek terjednek — a kormány közleményben cáfolta, hogy hosszabb ideig maradna az Egyesült Államokban.
A Kosztolányi-idézet viralitása abban rejlik, hogy a történelmi párhuzam túl kényelmes: egy zsarnok vezetője menekül, miközben az ország kaotikus állapotban van. De az analógia félrevezető, és a történeti tény helyett az érzelmi rezonancia számít. Az emberek azt szeretnék hinni, hogy Orbán is repülővel menekül — ahogy Kun Béla (állítólag) tette.
A történelem és a politika közötti szakadék
Csunderlik szerint "Orbán Viktor személyzeti politikája leginkább Kun Béláéra emlékeztet, aki csak a megvesztegethető emberekben bízott meg, és még sorolhatnám a hasonlóságokat". Ez egy érdekes történeti megfigyelés, és valóban vannak párhuzamok: a személyzeti politika, a bizalmi körök, a rendszer működésének módja.
De nem ugyanaz, mint azt állítani, hogy Orbán is repülővel menekül. A történeti párhuzam hasznos lehet a politikai elemzéshez, de nem helyettesítheti a tényeket.
Az információ és az érzelmi szükséglet
A probléma: amikor az álhírek gyorsabban terjednek, mint a tények, a politikai narratíva felülírja a történelmet. Az 1919-es Kun Béla-legenda és a 2026-os Orbán-rémhírek ugyanúgy működnek — az információhiány és a politikai vágy együtt teremti meg a táptalajt.
A Kosztolányi-regény éppen ezt mutatja be: hogyan válik a pletyka történetté, és hogyan válik a történet politikai fegyverré. Az emberek nem azért hisznek az álhírben, mert tudják, hogy igaz — hanem azért, mert szeretnék, hogy igaz legyen.
A mai politikai válságban ez még fontosabb. Az Orbán-kormányzat bukása után az emberek szeretnék hinni, hogy az oligarchák menekülnek, hogy a lopott vagyon elhagyja az országot, hogy a zsarnok végre fizetni fog. Az álhír ezt az érzelmi szükségletet elégíti ki.
De a történelem azt tanítja: az álhírek nem helyettesítik a tényeket. Az 1919-es Kun Béla-legenda és a 2026-os Orbán-rémhírek ugyanúgy működnek — de a valóság más. Kun Béla vonattal menekült, nem repülővel. És a mai politikai válságban is szükség van a tényekre, nem csak az érzelmi rezonanciára.
A kérdés nyitva marad
Mi történik, ha az álhírek gyorsabban terjednek, mint a tények? Hogyan lehet helyreállítani az információs ökoszisztémát, ha az emberek már azt hisznek, amit szeretnének? A Kosztolányi-regény 107 éves leckéje ma is érvényes: az információhiány és a politikai vágy együtt teremti meg az álhírek táptalajét. A mai politikai vezetőknek — akár az Orbán-kormányzat bukása után — szükségük van erre a leckére.