A Külügyminisztérium folyosóin a napokban nem a diplomáciai jegyzékek, hanem a felmondások voltak a fő téma. A Telex és a Népszava beszámolói szerint több tucat munkatársat hívtak be a Személyügyi Főosztályra, ahol közös megegyezéses felmondást írattak alá velük, gyakran indoklás nélkül és rövid határidővel. Az érintettek egy része – köztük olyanok, akik a Tiszára szavaztak – „méltatlannak” nevezte az eljárást.
„Rengeteget dolgoztam, és iszonyú méltatlannak tartom”
A Telexnek nyilatkozó egyik érintett, Tamás, több mint hét éven át dolgozott Szijjártó Péter (Fidesz-KDNP, volt külügyminiszter) kabinetjében, ahol adminisztratív feladatokat látott el. Azt mondta, politikai döntéseket nem hozott, sőt örült a kormányváltásnak, ő is a Tiszára szavazott. A kormányváltás után hetekig nem kaptak tájékoztatást arról, milyen jövőre számíthatnak a munkahelyükön. Aztán május 28-án behívták a Személyügyi Főosztályra, ahol azt mondták neki, gyanítják, hogy tudja már, miről van szó. Kézhez kapott egy közös megegyezéses, május 31-i dátumozású dokumentumot a távozásáról, amit viszont nem vihetett magával. Azt mondták neki, ez csak akkor történhet meg, ha már aláírta azt. Hogy mi történik, ha nem írja alá a papírt, arról szerinte a főosztályon zavarosan fogalmaztak. Azt mondták, nem tudják ezt pontosan, de közben belengették: ebben az esetben megtörténhet az is, hogy később nem közös megegyezéssel kell távoznia, hanem kirúgják, emiatt pedig három évre eltilthatják a közigazgatási munkáktól.
Egy másik, hat éve a minisztériumban dolgozó megszólaló, Gábor, méltatlannak nevezte az eljárást. Azt mondta, indoklás nélkül kérték arra, hogy egy órán belül írja alá a közös megegyezéses felmondását. Úgy tudta, egy napon 70, másnap további 30 munkatársat bocsátottak el, bár a Tisza-kormány ezt a létszámot nem erősítette meg. „Rengeteget dolgoztam, és iszonyú méltatlannak tartom, hogy ilyen formában távolítanak el. A Külügyminisztériumban végzett munka nyilván nem tud száz százalékosan politikamentes lenni, de a közvetlen kollégáim elsősorban szakmai munkát végeztek, ezért tartom rendkívül megdöbbentőnek, hogy az elbocsátások őket is érintik” – mondta.
Beszéltünk a külügy egy olyan fiatal munkatársának hozzátartozójával is, aki egyelőre nem akart nyilatkozni, de a rokonán keresztül megtudtuk, hogy kicsivel több mint fél éve dolgozott az intézményben. Orsolya a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen végzett, és állítása szerint soha nem végzett pártpolitikai munkát, még csak nem is a Fideszre szavazott. Furcsának tartja, hogy míg a Fidesz-éra helyettes államtitkárainak felkínáltak más pozíciót, neki egyből a közös felmondás jutott. A döntést bizalomvesztéssel indokolták.
A kormány álláspontja: működési keretek kialakítása
A Külügyminisztérium a Telex kérdésére nem közölte, hány embert érint az egész, de most alakítják ki a működéshez szükséges vezetői és szervezeti kereteket, „amelyek bizonyos személyi döntésekkel is együtt járnak”. A tárca azt írta, minden döntés egyedi mérlegelés alapján születik, az érintettekkel személyesen egyeztetnek, és figyelembe veszik az élethelyzetüket, valamint szociális körülményeiket. Cáfolták, hogy az érintetteket eltiltanák a közigazgatási állásoktól. Válaszuk szerint a változások elsősorban a vezetés közvetlen munkájához kapcsolódó pozíciókat érintik, nem a minisztérium adminisztratív feladatellátását. „A minisztérium működése folyamatos és zavartalan, feladatait maradéktalanul ellátja” – zárta a tárca a választ.
Velkey György László (Tisza Párt) parlamenti államtitkár a Telexnek azt mondta, a minisztérium néhány tucat, Szijjártó Péter, valamint a korábbi parlamenti és közigazgatási államtitkárok kabinetjében dolgozó ember munkaviszonyának közös megegyezéses megszüntetését kezdeményezte. Szerinte ők az utolsó ciklusban dolgoztak a volt külügyminiszter mellett, ami „szakmailag vállalhatatlan”.
Ígéret kontra gyakorlat
A helyzetet különösen kényessé teszi, hogy Orbán Anita (Tisza Párt) külügyminiszter korábban a Válasz Online-nak azt mondta: „Nem fogunk tisztogatni; nincs olyan szabály, hogy ki az összes futsalossal! Olyan szabály viszont van, hogy professzionális diplomáciai csapatot építünk.” A mostani események fényében ez az ígéret és a gyakorlat közötti feszültség egyelőre nyitott kérdés marad. Az érintettek egy része nem kíván pereskedni – „Nekem sincs kedvem perre menni a saját minisztériumommal. Megértettük a szándékot, és kívánom, hogy csinálják jobban nálunk” – mondta az egyik elbocsátott dolgozó.
A kormányváltás utáni első nagyobb személyzeti akció így nemcsak szakmai, hanem bizalmi kérdéseket is felvet. A kormány által hangoztatott szakmai kompetencia-alapú szelekció és az intézményi depolitizálódás narratívája ütközni látszik az érintettek beszámolóival, akik szerint a folyamat sok esetben indoklás nélküli, és olyan munkatársakat is érint, akik nem végeztek politikai munkát. A kérdés most az: hogyan fogja a Tisza-kormány kezelni ezt a feszültséget, és sikerül-e megőriznie a szakmai folytonosságot a megújulás ígérete mellett?