Négy egykori és jelenlegi közmédiás dolgozó beszélt a Partizánnak arról, hogyan zajlott a politikai befolyásolás az intézményben az Orbán-rendszer idején. A belső viszonyokról Nyitrai Kata (1990 és 2017 között a közmédiánál dolgozott, volt rendezőasszisztens, szerkesztő, riporter, műsorvezető és főszerkesztő is), Nagy Eszter Dóra (2006 és 2022 között bűnügyi újságíró az MTI-nél), P. Ujváry Anna (2014-től 2024-ig a Kossuth rádió riportere) és Bereznay István (2025-től máig a hirado.hu vezető szerkesztője) számolt be.
„A hatalom beletenyerelt a mi intézményünkbe”
Nyitrai Kata elmondta: a főszerkesztői értekezleteken egy idő után nem arról kezdtek beszélni, milyen a műsorok nézettsége, hanem arról, milyen üzenetek érkeznek Várhegyi Attilától, a Fidesz korábbi pártigazgatójától, aki stratégiai és kommunikációs tanácsadóként dolgozott a köztévénél. Egy esetben Nyitrai állítása szerint Várhegyi azt mondta neki, nem azért van a helyén, hogy gondolkodjon, hanem hogy „azt csinálja, amit mondanak neki”.
Nagy Eszter Dóra elmondta, hogy az MTI-nél rendszeresen belefutottak olyan témákba, amelyeket hiába dolgoztak fel hírként, végül nem jelentek meg a kiadásban. Emellett eltűntek bizonyos műfajok: hátterek, szakértői anyagok, külföldi lapszemlék. Nagy szerint alapvetően azzal volt probléma, amit nem írt meg az MTI, nem azzal, amiről beszámoltak. Beszélt arról is, hogy 2015-ben Orbán Viktor strasbourgi sajtótájékoztatóján a brüsszeli tudósítójuk előre nem egyeztetett kérdést tett fel – azóta lényegében megtiltották, hogy sajtótájékoztatókon kérdezzenek az MTI-sek.
Direkt utasítások és híváslisták
A 2020-as években Nagy Eszter Dóra szerint már direkt utasításokat kaptak arra, hogy melyik kormánypárti politikusok Facebook-posztjairól kötelesek beszámolni. Akkor is fel kellett dolgozni a posztokat, ha semmilyen hírérték nem volt bennük. Ezek a kérések Németh Zsolttól, ismertebb nevén „Pitbulltól”, az M1 csatornaigazgatójától érkeztek – ezt Bereznay István is megerősítette a Partizánnak.
P. Ujváry Anna azt mondta, a közrádiónál híváslistákból dolgoztak: innen tudták, hogy kivel lehet beszélni, és kivel nem. Ennek az lett az eredménye, hogy „Lomincik és Deák Danik kezdtek nyilatkozni, akik propagandisták és nem szakértők”. Elmondta azt is, hogy a migránsválság idején kapott egy olyan feladatot, hogy csináljanak anyagot arról, hogy megugrottak a fegyvereladások a déli országrészen, mert félnek az emberek a migránsoktól. Kiderült, hogy a történetből semmi sem igaz: a fegyvereladók cáfolták a hírt, a szerkesztők mégis azt kérték, hogy csinálják meg a riportot, ami meg is jelent. „Annyit lehet tenni, hogy bocsánatot kérünk. Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon” – mondta P. Ujváry.
Tiltólisták és orosz narratívák a kampányban
Bereznay István elmondta, hogy a közmédia online részlegén a választási kampányban ki lett mondva, hogy a Telexet, a HVG-t, a 24.hu-t, a 444-et, az Átlátszót, a Magyar Hangot nem lehet szemlézni, legfeljebb előzetes egyeztetéssel. Csak akkor szemlézték a független sajtó anyagait a főszerkesztő beleegyezésével – vagy kimondottan a kérésére –, ha a Tiszára nézve kellemetlen információt tartalmaztak. A kampányban rendszerint orosz narratívába illeszkedő, ukránellenes híranyagokról számoltak be, de az Bereznay számára nem egyértelmű, hogy a Kremlből irányított befolyásolási kísérlet részesei voltak-e, ahogy az sem, pontosan kinek a kérésére jelentek meg ezek az anyagok.
A dolgozókat arról is kérdezték, okozott-e nekik lelkiismereti problémákat a propagandagyártás. P. Ujváry Anna azt mondta: még a mai napig nem tudott teljesen elszámolni ezzel. Nagy Eszter Dóra ezzel szemben azt mondta, hogy ha magánéleti okok miatt nem mondott volna fel az MTI-nél, a mai napig ott dolgozna. Bereznay István érdekes kognitív disszonanciát tükröző csavarral arról beszélt, hogy ő újságírónak tartja magát, és lelkiismereti szempontból nem okoz neki problémát a munka, mert ha ő nem végzi el a munkát, találnak mást, aki elvégzi, talán rosszabb minőségben.
A vallomások rávilágítanak arra, hogy a közmédia működése az elmúlt másfél évtizedben mennyire eltávolodott a közszolgálatiság normáitól. A kérdés most az: a kormányváltás után lesz-e politikai akarat a rendszer átalakítására, vagy a közmédia továbbra is a politikai kommunikáció eszköze marad?