A szocialista impextől a Shell globális alelnökéig

Kapitány István (1961, Debrecen) pályája a szocialista időszakban gyökerezik, és ez nem véletlen — a magyar gazdaságtörténet egy kevésbé ismert fejezetét világítja meg. Az Interagnál kezdett dolgozni, amely az úgynevezett impexek egyike volt. Ezek olyan külkereskedelmi vállalatok voltak, amelyek a szovjet időszakban politikai kapcsolatokra építve ékelődtek az állam és külföldi cégek közé. Az Interag az 1960-as és 1970-es években a magyar külkereskedelem kulcsszereplője volt — olyan vállalatok, amelyek a tervgazdaság és a nyugati kapitalizmus között közvetítőként működtek.

Innen azonban egyenes út vezetett a Shellhez, és ez a folyamatos karrier-ív azt mutatja, hogy Kapitány István képes volt a szocialista rendszerből a piacgazdaságba való átmenetben eligazodni. 1987-ben kezdett el a Shell-nél dolgozni — egy szinte mesébe illő történet szerint. Akkor a Sugár Üzletközpont üzletvezető-helyetteseként dolgozott, és egy ügyfélreklamációt oldott meg olyan ügyesen, hogy a panaszkodó — aki történetesen a Shell magyar leányának kereskedelmi vezetője volt — rögtön állást kínált neki az olajipari óriásnál.

Ezután a karrierje szinte szisztematikus volt. Londonba került üzleti tanácsadóként, majd Dél-Afrikában és Kelet-Közép-Európában regionális igazgató lett. Németországban kiskereskedelmi vezérigazgatóként dolgozott. 2014-ben pedig a Shell globális kiskereskedelmi alelnöke lett — ez azt jelentette, hogy pályája csúcsán Kapitány irányítása alá tartozott a Shell összes, 45 ezernél is több benzinkútja, és összesen körülbelül félmillió dolgozónak volt a főnöke. Az ő ötletéből származik a jobb minőségű, magasabb árréssel eladott V-Power üzemanyag és a Clubsmart nevű törzsvásárlói program. 2024 áprilisában hagyta háter a 37 éves Shell-karrierjét.

A Tisza-kormány gazdaságfejlesztési vezetője

Kapitány István már a Tisza Párt kampányának kezdetétől a párt gazdaságfejlesztési vezetője volt. Magyar Péter végül idén januárban jelentette be, hogy ő lesz a párt gazdaságfejlesztési és energetikai vezetője — "az év első nagy igazolásaként". A kinevezés nem okozott meglepetést: Kapitány egy időben a miniszterelnöki szék esélyeseként is emlegették, és felmerült, hogy háttéremberként már Magyar Péter színre lépése előtt szerepet vállalt az Orbán-kormány leváltásának előkészítésében.

Az új miniszter azonban nyíltan piacgazdaság-párti, és ez már előre feszültséget jelent. A Partizánnak 2025 májusában adott interjúban a rezsicsökkentésről azt mondta: "Én teljes mértékben a piacgazdaság híve vagyok. Tehát nyilvánvalóan mi megtapasztaltuk, hogy milyen a tervgazdaság a különféle szabályozókkal, különféle piaci folyamatokba való beavatkozásokkal. Ezek soha nem vezetnek hosszú távú eredményre. Nyilvánvaló, hogy ingyen nem lehet semmit csinálni."

Egy salgótarjáni fórumon pedig így fogalmazott: "Egyszerűbbé kell tenni az állam működését, sokkal kevesebb állami beavatkozásra van szükség. Sokkal kevesebb különadóra, árstopra és árrésstopra." Az ATV Egyenes beszéd című műsorában azt fejtette ki, hogy Magyarországnak lehetősége van más forrásokból beszerezni energiahordozókat — anélkül azonban, hogy szólt volna arról, hogy ez a drágább irány a rezsiszámlák drasztikus emelkedésével jár.

A szociális ígéretek és a piacgazdaság között

Ez azonban feszültséget teremthet a Tisza-kormány jóléti ígéreteivel. Az Orbán-kormány 16 éves ciklusa alatt 15 ezer milliárd forintot vett el a nagyvállalatoktól — beleértve az energetikai óriásokat — hogy fedezze a 13. és 14. havi nyugdíjakat, az szja-mentességet és más szociális intézkedéseket. A Tisza-kormány azt ígérte, hogy megőrzi ezeket. Kapitány István azonban egy technokrata irányváltást jelenthet — egy olyan vezetőt, aki a multinacionális vállalatok logikájában gondolkodik.

A kampány időszakában már felerősödtek azok az aggodalmak, hogy a Tisza Párt a nemzetközi nagytőke érdekeit képviseli. Orbán Viktor leköszönő miniszterelnök korábban arra hívta fel a figyelmet, hogy a Fidesz-KDNP 16 éves kormányzása alatt ezeket az összegeket vették el a nagyvállalatoktól — hogy legyen fedezet a jóléti, lakossági jövedelmeket emelő intézkedésekre. Kapitány István kinevezése ezt az aggodalmakat még erősítheti.

Az orosz energia és a Shell-múlt

A legnagyobb kérdés azonban: hogyan alakítja át az orosz kőolaj- és földgáz beszerzésből való kilépést anélkül, hogy a rezsik drasztikusan megemelkedjenek? Kapitány István gazdasági miniszterként hozhatja meg azokat a döntéseket, amelyek évtizedekre meghatározzák Magyarország energiaellátását.

A Shell-múlt nem csupán önéletrajzi adat. Az olajipari óriás volt az első tőkepiaci vállalat, amely 1966-ban megjelent a magyar üzemanyagpiacon, és amelynek érdekei évtizedek óta ütköznek a Mol terjeszkedésével. Az OMV Slovenija felvásárlásakor Brüsszel versenyjogi vizsgálatot indított a Mol ellen, és a tranzakció végül azzal a feltétellel zárult le, hogy a Molnak a szlovéniai hálózatból harminckilenc töltőállomást kellett értékesítenie — mégpedig a Shellnek. Ez azt mutatja, hogy a Shell és a Mol között hosszú évek óta versengés folyik a közép-európai piacon.

Kapitány István személyiségéről azonban vegyes képet festnek az őt ismerők. Egyikük azt mondta: "Nagyon nem az a típus, aki lefelé rúg, felfelé pedig nyal. Mindig azt éreztük, hogy bár rengeteg ember tartozott hozzá, minél lejjebb beszélt a hierarchiában a munkatársakkal, annál támogatóbb volt. Több esetet is tudok, amikor személyes ügyekben is segített a munkatársainak." Egy másik forrás azonban azt jegyezte meg: "Magyarországon az, amit ő képvisel, soknak tűnhet, olyan magabiztosságnak, mintha valaki azt hinné, hogy nem tud hibázni, hogy mindig mindent tud. István nyilvános szerepléseiben van ilyen, de ebben már biztosan ott van az erősen angolszász vezetői kultúra, amiben élt."

A következő évek kérdése

A következő ciklusban Kapitány István hozhatja meg azokat a gazdaságpolitikai döntéseket, amelyek évtizedekre meghatározzák Magyarország jövőjét, elsősorban az energiaellátás területén. A kérdés: fenntartja-e a szabályozott, szociális piacgazdasági modellt és — ígéretéhez hűen — megtartja-e a leköszönő kormány jóléti és családtámogatási rendszerét, vagy egy technokrata irányváltással a lakossági jövedelmek egy jelentős részét átcsoportosítja majd a vállalati profitok felé? A válasz meghatározza majd, hogy a Tisza-kormány szociális ígéretei valóra válnak-e, vagy csupán kampányrhetorika voltak.