Mező Gábor nyilvános kérdést intézett Magyar Péterhez (Tisza Párt elnöke, megválasztott miniszterelnök): mi lesz a Göncz Árpádra vonatkozó, állítólag megsemmisített iratokkal? A felvetés hátterében Máthé Áron történész kutatása áll, aki Ilkei Csaba levéltári feltárására hivatkozva mutatott rá: 1989. december 18. és 22. között az állambiztonság munkatársai szisztematikusan emeltek ki oldalakat Bibó István, Göncz Árpád és társaik peres anyagait őrző dossziékból.
Göncz Árpád 3.1.9. V-150.003/2-c jelű vizsgálati dossziéjának záró lapja (400. oldal) eltűnt, a 3.1.9.V-150.003/5 jelű dossziéból csaknem 100 oldal hiányzik – köztük összefoglaló jelentés, figyelési jelentések, őrizetbe vételi javaslat, térkép és fényképek. Ilkei szerint Göncz Árpádra vonatkozóan sem a váci börtön nyilvántartásában, sem a büntetés-végrehajtás központi irattárában nincs dokumentum – annak ellenére, hogy 1956 után börtönre ítéltként személyi anyaggal kellene rendelkeznie.
Mező Gábor úgy fogalmazott: „Máig itt lebegő kérdések.” Magyar Péter korábban bejelentette: október 22-én nyilvánosságra hozzák az ügynökaktákat, teljesítve a „rendszerváltás egyik legfontosabb ígéretét”. Az, hogy a Göncz Árpádra vonatkozó hiányzó iratok is előkerülnek-e, egyelőre nyitott kérdés.
A múlt héten a Tisza Párt elnöke, Magyar Péter bejelentette: október 22-én, az 1956-os forradalom 70. évfordulója előtt egy nappal nyilvánosságra hozzák az ügynökaktákat. A lépést a „rendszerváltás egyik legfontosabb ígéretének” teljesítéseként kommunikálta. A bejelentésre reagálva Mező Gábor, aki évtizedek óta követi az ügynökakták körüli politikai és jogi küzdelmeket, egy konkrét, máig megválaszolatlan kérdéssel fordult az új kormány felé: mi lett és mi lesz a Göncz Árpáddal kapcsolatos állítólag eltűnt, megsemmisített iratokkal?
A kérdés nem új keletű. Ilkei Csaba kutató már korábban dokumentálta, hogy 1989 decemberében, a rendszerváltozás előestéjén az állambiztonság munkatársai szisztematikusan emeltek ki oldalakat a politikai perek irataiból. A csonkítás Bibó Istvánt és Göncz Árpádot egyaránt érintette. Göncz Árpád 3.1.9. V-150.003/2-c jelű vizsgálati dossziéjának záró lapja (400. oldal) eltűnt, a 3.1.9.V-150.003/5 jelű dossziéból csaknem 100 oldal hiányzik – köztük összefoglaló jelentés, figyelési jelentések, őrizetbe vételi javaslat, térkép és fényképek.
Ilkei arra is felhívta a figyelmet, hogy Göncz Árpádra vonatkozóan sem a váci börtön nyilvántartásában, sem a büntetés-végrehajtás központi irattárában nincs dokumentum – annak ellenére, hogy 1956 után börtönre ítéltként személyi anyaggal kellene rendelkeznie. „Vajon ki és mikor tüntette el ezeket az iratokat?” – tette fel a kérdést a kutató.
A Tisza-kormány eddigi kommunikációja alapján az ügynökakták nyilvánosságra hozatala a jogállamiság helyreállításának egyik szimbolikus lépése lenne. A kérdés azonban az, hogy a szisztematikus iratsemmisítés nyomai – mint amilyen Göncz Árpád esete is – mennyire lesznek feltárhatók. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) jelenleg is kutatható anyagokat őriz, de a hiányzó dokumentumok sorsa továbbra is homályba vész.
Mező Gábor szerint a válaszokat nehezen fogjuk megtudni – de ha Magyar Péter vizsgálóbizottsága mégis megtalálja és publikálja a hiányzó iratokat, az „csodálatos októberi ajándék” lenne. Az ügynökakták körüli vita így nemcsak a múlt feltárásáról szól, hanem arról is: meddig lehet visszakövetni a dokumentumok eltűnését, és kinek állt érdekében a bizonyítékok megsemmisítése.