A buborék kipukkadása és az elit felelőssége
Demeter Szilárd a választás értékelésekor egyértelműen fogalmazott: "Ennyi volt, kalap-kabát, elegük van belőlünk." Szerinte azonban a vereség nem csak Orbán Viktornak, hanem az egész orbánista elitnek a felelőssége. "Nem egyedül Orbán Viktor felelős a választási vereségért, hanem ők mindannyian hozzátették a magukét" – mondta a Mandinerben Kacsoh Dánielnek.
A kultúrpolitikus szerint az indulatvezérelt kampány és az érzelmek döntöttek, nem a racionális érvelés. Az érzelmek ereje olyan volt, hogy a Fidesz nem tudta megállítani a Tisza Párt lendületét. Ez a kipukkadott buborék azonban szerinte pozitív is lehet: "ebből a szempontból ez még jót is tesz nekünk, tehát hogy ez a kipukkadt buborék meg ez a rögvaló, ez visszahoz minket is a saját valóságunkba".
Demeter maga is azt érzi, hogy eddig nem a saját valóságában élt. "Hogy nem a saját valóságomban élek" – vallotta be, hozzátéve, hogy az intézményt vezetni Budapesten "egyre kevésbé tűnt nekem értelmes munkának". Az utolsó években egyre jobban érezte, hogy ez nem az ő valósága, és más típusú intézményvezető kellene oda.
Az intézmények strukturális kudarca
Demeter azonban nem csak a politikai vereségről beszélt, hanem az intézmények kudarcáról is. Szerinte a fiatalok nem azért maradtak ki a nemzeti kultúrából, mert nem értették meg őket, hanem mert az intézmények nem ezt csinálták. "Nem mi nem értettük meg a fiatalokat, hanem a fiataljaink csúsznak ki abból a nemzeti kultúrából, amit nem örökítettünk át, mert az intézményeink nem ezt csinálják."
Ez a kijelentés különösen érdekes, mert Demeter maga is az intézmények vezetője volt. Azt sugallja, hogy az orbánista kultúrpolitika szerkezeti problémákkal küzd, amelyeket nem lehetett megoldani a jelenlegi kereteken belül.
Példaként azt hozta fel, hogy jó, hogy angolszász konzervatív gondolkodókat (például Roger Scrutont) fordítottak le, de ha nem olvasnak mellé Kölcseyt, Deákot, Kossuthot, Széchenyit, Bibót, Tamás Gáspár Miklóst, akkor "az le fog válni a magyar valóságról". Ez azt jelenti, hogy a nemzeti kultúra átörökítése nem csak fordításokról szól, hanem egy koherens, magyar kontextusba ágyazott narratíváról.
Demeter azt is megjegyezte, hogy a vidéki múzeumok elképesztően kevés pénzből gazdálkodtak Budapesthez képest. Ez a finanszírozási aránytalanság szintén a strukturális problémákat mutatja: a nemzeti kultúra intézményei nem egyenlően voltak felszerelve az átörökítés feladatára.
A Tisza Párt és a koherencia hiánya
Demeter a Tisza Párt választási győzelmét is kritizálta, de más szempontból. Szerinte a Tiszának "nem volt koherens narratívája", és a tiszások "nagyjából azt fogják akarni, amit Magyar Péter, mert egy személyi kultusz van kialakulóban".
Ezt a kritikát azonban nem a Fidesz-ellenzék klasszikus polarizáció keretében fogalmazta meg. Demeter szerint a Tisza választói bázisa "egymást kizáró dolgokat akar", ami "előbb-utóbb belső konfliktusokhoz fog vezetni". Ez azt jelenti, hogy a Tisza győzelme sem oldja meg a mélyebb strukturális problémákat.
Demeter azt is megjegyezte, hogy az a belpolitikai üzenet, hogy "minden szar volt, az egyszerűen nem igaz". Ez a kijelentés azt sugallja, hogy a Fidesz-kormányzat alatt voltak pozitív dolgok is, és a Tisza nem lehet egyszerűen a Fidesz ellentéte.
A nemzetépítő stratégia és a munkanélküliség
Demeter október végétől februárig egy "nemzetépítő kulturális stratégia" megalkotásán dolgozott Orbán felkérésére. Az anyagról azonban keveset árult el, csak annyit mondott, hogy újraolvasta, és úgy találta, hogy "vér ellenzéki". Ez az ellentmondás érdekes: egy orbánista kultúrpolitikus egy olyan stratégiát készített, amely szerinte ellenzéki jellegű.
Az Orbán-kormány ideje alatt azonban szerinte nem hoztak helyre strukturális hibákat a kultúra területén. Ez azt jelenti, hogy a nemzetépítő stratégia, bár elkészült, nem tudott valódi változást hozni.
A választás után Demeter "most nagyjából munkanélküli" lesz. Az összes hivatalát elveszíti, de ezt nem tartja radikális életmódváltásnak. "Nekem nincs Gucci táskám, azt se tudom, hogy néz ki. Életemben nem voltam jachton. Nálunk a luxi azt jelentette, hogy évente egyszer elmentünk egy észak-olasz kempingbe, és 50 euróért béreltem egy vízi biciklit."
Demeter szerint a milliárdosok hivalkodása nem volt helyes, de az ő életén szerinte nem sokat fog változtatni a munkanélküliség. Inkább a zöldségesben vagy gyümölcsösben szeretne dolgozni, "a termény reményében a növényeimmel".
A valóságpróba és a kávé ára
Most jön a valóságpróba: kiderül, hogy lesz-e, aki havonta egy kávé árát kifizet-e neki a gondolataiért Substacken vagy Patreonon vagy hasonló oldalakon. Ez a kifejezés szimbolikus: a kultúrpolitikus, aki intézményeket vezetett, most azt kell, hogy megtapasztalja, hogy a gondolatai mennyit érnek a piacon.
Demeter azonban nem csak a saját jövőjéről beszélt. Szerinte a Tisza-kormányzat előtt nagy kihívások állnak. "Egy méretes kihívás" – mondta, hozzátéve, hogy "senki nem olyan hülye, hogy a saját sorsát rontani akarja". Ez azt jelenti, hogy Demeter szerint a Tisza-kormányzatnak érdeke, hogy jól teljesítsen.
Demeter azonban szkeptikus a Tisza képességeivel kapcsolatban. Szerinte nem lesz a jobb Fidesz, azaz "mindent megtartanak, amit a Fidesz csinált, csak még kicsit jobban is fogják csinálni". Ez azt jelenti, hogy a strukturális problémák, amelyeket Demeter azonosított, valószínűleg megmaradnak.
Az európai kérdés és a fiatalok
Demeter a fiatalok félelmeiről is beszélt, amelyek az Orbán-kormányzat alatt alakultak ki. Szerinte a fiatalok félnek, hogy Orbán kilépteti Magyarországot az Európai Unióból. Demeter azonban azt mondta, hogy "ők nem Európához akarnak tartozni, hanem a jóléti társadalmat akarják".
Ez az értelmezés érdekes, mert azt sugallja, hogy az EU-tagság nem az európai értékekről szól a fiatalok számára, hanem a gazdasági előnyökről. Demeter szerint azonban a fiataloknak "fogalmuk sincs, mit jelent az, hogy ruszkik". "Tehát azt nagyjából egy mesedélutánból tudják, hogy az valami rossz, de nem tudják hogy megfogalmazni, hogy pontosan mit értenek a rossz alatt."
Ez a kijelentés azt sugallja, hogy a fiatalok nem rendelkeznek a nemzeti kultúra azon részével, amely az orosz-magyar viszonyról szól. Ez ismét a strukturális kudarcra utal: az intézmények nem tudták átörökíteni ezt a tudást.
A valóságba való visszatérés
Demeter szerint a választási vereség végül jót tesz az orbánista elitnek, mert visszahozza őket a valóságba. Ez a valóságba való visszatérés azonban nem egyszerű: azt jelenti, hogy az intézmények kudarcát fel kell ismerni, és a nemzeti kultúra átörökítésének módját meg kell változtatni.
Demeter azonban nem ad konkrét javaslatokat arra, hogy hogyan kellene ezt megtenni. Azt csak mondja, hogy "Nem kell nekünk új etika, a tízparancsolat tökéletesen elég volt 2000 éven keresztül." Ez az archaikus megoldás azonban nem válaszol arra a kérdésre, hogy hogyan lehet a nemzeti kultúrát a modern fiataloknak átörökíteni.
A valóságpróba tehát nem csak a Tisza-kormányzatra vonatkozik, hanem az orbánista elitra is. Demeter szavai azt sugallják, hogy az orbánista kultúrpolitika egy buborékban élt, amely most kipukkadt. A kérdés az, hogy az elit képes-e a valóságban élni, és a nemzeti kultúra átörökítésének valódi feladatára koncentrálni.