Czinkné Sztán Anikó, a Fidesz volt miskolci önkormányzati képviselője a Borsod24-nek adott interjúban számolt be arról, miért hagyta el a pártot. A politikus 2009 és 2013 között Kriza Ákos, a város fideszes polgármestere mellett dolgozott, előbb korrupciós ügyek feltárása volt a feladata, később az önkormányzat turisztikai cégének vezetője volt.
Elmondása szerint már 2013-ban szembesült azzal, hogy a városvezetésben „ugyanaz a metodika, ugyanazok a korrupciós módszerek jelentkeztek, mint az előző rendszerben – csak profibb formában”. Állítása szerint egy nagy értékű beruházás, a Selyemréti fürdő fejlesztése során nyílt vesztegetési kísérlet érte: Pállfy Kinga, Kriza Ákos volt polgármester unokatestvére felajánlotta, hogy a férjével közös családi cégük legyen az összes holding tagvállalat beszállítója, cserébe az átadás-átvételi papírok aláírásáért. Miután ezt visszautasította, eltávolították pozíciójából.
Czinkné később Orbán Viktorhoz és Tállai Andráshoz fordult korrupciós tapasztalataival. Bár – elmondása szerint – a miniszterelnök elismerte, hogy „valami nincs rendben Miskolcon”, érdemi változás nem történt. „Én akkor még naivan azt gondoltam, hogy Orbán Viktor miniszterelnök biztos, hogy tenni fog ez ellen.(...) Aztán azt láttam, hogy semmi nem történik, sőt… Később megtudtam, hogy a miniszterelnök úr embere felhívta az önkormányzatot, és azt hallottam vissza, hogy nagyon le lettek szidva miattam. Szomorú viszont, hogy nem azért, hogy szüntessék be a közpénzek kiszivattyúzását, hanem másért…” – idézte fel.
Tíz évvel később, 2023-ban Csöbör Katalin felkérte, hogy vállalja el a helyi képviselőséget. „Nagyon meglepődtem. Ő tudott arról, hogy fent voltam Orbán Viktornál, tudott a korrupcióellenes küzdelmemről, és arról is, hogy sokszor mondtam neki: nem tetszik, ami történik sem helyi, sem országos szinten. Az, hogy hozzám fordult, abból azt a következtetést szűrtem le, hogy valószínűleg már nem volt ember, akit képviselőjelöltnek fel tudtak volna kérni” – fogalmazott. Végül azért mondott igent, mert „azt gondoltam, ha már engem kérnek fel, miközben tudják rólam, hogy korrupcióellenes vagyok, és annak idején nekimentem a Fidesznek, akkor talán tényleg változást akarnak”.
Mégsem ezt tapasztalta. A kampány során szigorúan központilag irányított rendszerrel szembesült, ahol a „háború vagy béke” narratívát kellett erőltetni. „És éppen ezekre nem adhattunk választ. Az volt kiadva központilag, hogy csak a háborúról és a békéről kommunikálhatunk. Én azt mondtam, erre nem vagyok képes, és nem vagyok hajlandó az embereket a körzetemben félelemben tartani, nem akarom terjeszteni ezt a háborús pszichózist. Erre azt a választ kaptam mindig Csöbör Katitól, hogy a »főni ezt rendelte el, ezt kell csinálni!« – és ugyanezt erősítette meg Kovács Zsolt igazgató is.”
A kilépési szándékát már tavaly ősszel jelezte, de Kovács Zsolt, a párt területi igazgatója állítólag azt mondta: „felejtsem el, ezt nem engedik. Ez nem kérés volt, hanem inkább utasítás. Megértettem, hogy nem befolyásolhattam negatívan a körzetemben élőket a választások előtt, ráadásul ez egy nagyon rossz üzenet lett volna a miskolciak felé (...). Így azt mondtam, hogy összeszorítom a fogam és kibírom a választásokig”.
Czinkné szerint a Fidesz „a valóságtól teljesen elszakadt”, és a Nemzeti Együttműködés Rendszere „nem csak a közvagyon kisajátításában, hanem a nem engedelkedők eltiprásában is jól működik”. Most azonban úgy döntött: „52 éves vagyok és nagyon nem mindegy, hogy a gyermekeim, unokáim majd milyen rendszerben nőnek fel. Hogy állandó korrupcióban, függőségben, vagy egy tisztességre épülő, szabad országban élhetnek. Magyar vagyok és szeretem ezt a földet, a hazámat, de nem vagyok hajlandó megalkudni és szemet hunyni az országot kirabló, korrupt fideszes elit felett. Elég volt.”
Czinkné kilépése nem egyedi eset: az áprilisi választások után Miskolcon lemondott Hollósy András alpolgármester és Bajusz Gábor frakcióvezető is, és a város jegyzője, Senviczki Erika is távozott. A Fidesz miskolci szervezetében zajló személyi változások jól mutatják a párt belső feszültségeit a választási vereség után.