A szennyezés mértéke

Az idén tavasszal berobbant nyugat-magyarországi azbesztszennyezés mára az egyik legsürgetőbb környezetvédelmi feladattá vált. A három nyugati megyében – Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron – legalább 250 településre szállítottak ausztriai bányákból származó azbeszttartalmú kőzúzalékot, összesen 1,4 millió tonnát. A kőzetet utcákon, parkolókban, játszótereken, telephelyeken és magánkertekben terítették le. Németh Martin, Bük önkormányzati képviselője közérdekű adatigényléssel derítette ki, hogy csak a rechnitzi (rohonci) bányából 2015 és 2026 között nyolc megye közel kétszáz településére szállítottak kőzúzalékot.

A Vas Vármegyei Kormányhivatalhoz eddig 316 azbesztgyanús esetet jelentettek, 86 település érintett. Zalában 65 településről érkezett bejelentés, Győr-Moson-Sopronban 209. Simon Gergely, a Greenpeace Magyarország vegyianyag-szakértője szerint akár ezernél is több helyszín lehet érintett. Független laborok napi több tíz mintát vesznek, és ezek döntő része pozitívnak bizonyul.

Egészségügyi kockázatok

Bár az azbeszttartalmú kő önmagában nem jelent közvetlen veszélyt, terhelés hatására – például gépjárműforgalom vagy építési munkák során – azbesztszálak szabadulhatnak ki belőle. Ezek a levegőbe jutva, belélegezve növelik a tüdőrák és az azbesztózis kockázatát. Szombathelyen, az Oladi Plató városrészben a mérések az egészségügyi határérték sokszorosát mutatták ki a levegőben. A G7 arról írt, hogy Burgenland néhány járásában az ausztriai átlag 2,3-szerese az azbeszt miatti rákos megbetegedések aránya.

Ágoston Csaba, azbesztmentesítési szakértő szerint lakókörnyezetben csak a végleges elszállítás az elfogadható megoldás, ami összhangban van az Egészségügyi Világszervezet ajánlásával és a hatályos magyar jogszabályokkal is. „Ha kiporzás van, akkor minél hamarabb, mert már most problémát jelentenek, ha aszfalt alatt van az azbeszt, az már inkább távlati dolog” – mondta.

Kormányzati reakció

A Tisza-kormány gyorsan látványos lépéseket tett. Gajdos László (Élő Környezetért Felelős Minisztérium) első munkanapjain a helyszínen tájékozódott. Május 18-án kormányhatározat született a Tárcaközi Azbeszt Munkacsoport felállításáról, amely május 19-én ült össze először. A munkacsoportba 11 minisztérium mellett bevonták a Magyar Közutat, a Katasztrófavédelmet és a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságát is. Osztrák–magyar közös bizottság is alakult, magyar részről Bögi Viktória (ÉKFM parlamenti államtitkára) vezetésével. A bizottságban különböző szakterületeket képviselnek: környezettechnológia, kármentesítés, hulladékgazdálkodás (ÉKFM), fogyasztóvédelem, piacfelügyelet (Gazdasági és Energetikai Minisztérium), bányafelügyelet (SZTFH), büntetőeljárás (Belügyminisztérium), hatósági feladatok (Vas Vármegyei Kormányhivatal), közúti infrastruktúra (Közlekedési és Beruházási Minisztérium), egészségügyi kockázatok (Egészségügyi Minisztérium) és Igazságügyi Minisztérium.

A mentesítés költségei

A Greenpeace Österreich becslése szerint a mentesítés ausztriai költsége 1,6 milliárd euró (568 milliárd forint). Tonnánként 50 eurós lerakási költséggel számoltak – ez a piaci ár fele, mert a bezárt bányákat használnák lerakónak. Az összeg messze meghaladja az érintett bányatársaságok éves 200 millió eurós bevételét, és még Burgenland 2,8 milliárd eurós éves költségvetésén is túlmutat. Herwig Schuster, a Greenpeace Österreich vegyianyag-szakértője az osztrák szövetségi kormánytól katasztrófa-segélyalapot kér. „Ez Norbert Totschnig környezetvédelmi miniszter felelőssége. Ellenkező esetben az azbesztbotrány költségei ennek legalább a duplájára nőnek” – írták közleményükben.

Schuster arra is felhívta a figyelmet, hogy sok helyen az útalapban használták a problémás követ, majd aszfalttal burkolták. A szervesanyag-tartalmú keverék ártalmatlanítása jóval drágább a sima kőnél, ráadásul a fokozott elővigyázatosság és drága lerakás hosszú évtizedekre megdrágíthatja a térségben zajló útfelújítási munkálatokat.

Szakmai kritikák és a káosz kockázata

Ágoston Csaba szerint a helyi önkormányzatok kapkodó intézkedései – bitumenes itatás, letakarás – csak ideiglenes megoldások. „Ezek a beavatkozások csak a lakosság hangulatának javítását szolgálják, de a sok költség ellenére az azbeszt ott marad a helyszínen” – mondta. Borsody Gábor, szintén azbesztmentesítési szakember hozzátette: a szakszerű eltávolítás zárt rendszerben, ADR-fuvarral és engedélyezett lerakóban történik. „A végén ez a mostani káosz nemcsak többe fog kerülni, mint a szabályos azbesztmentesítés, de közben szükségtelen kockázatnak teszi ki a környezetet és a lakosságot” – figyelmeztetett.

Ágoston Csaba a HVG-nek azt mondta: „Már az első perctől több munkacsoportunk foglalkozik a témával. Áprilisban már el is juttattunk egy anyagot a döntéshozókhoz. Egyelőre azt látjuk, hogy a tárcaközi bizottságba még nem nagyon vontak be azbesztmentesítési műszaki tevékenységet végzőket.” A szakember szerint a konkrét mennyiség és a beépítettség mértéke nem ismert: „Csak annyit mernék mondani, hogy sok milliárdról van szó, de azt nem tudnám megmondani, hogy a sok helyére hány jegyű számot kéne írni.”

Pszichológiai hatások és lakossági nyomás

Egy ismeretlen szakember a Telexnek arról beszélt, hogy gondolni kell a helyzet pszichológiájára is. „Ha például valakinek azbesztes kővel szórt kocsibeállója van, szeretne tőle megszabadulni, mert tudja, hogy veszélyes az egészségre. Ha sokáig elhúzódik az ügy, elveszítheti a türelmét, és maga fog az eltávolításába, amivel nem biztos, hogy jót tesz a környezetének vagy a saját egészségének. Mindenhol szakszerű eltávolításra lenne szükség.”

Következtetés

A nyugat-magyarországi azbesztszennyezés kezelése a Tisza-kormány egyik legnagyobb kihívása. A gyors kormányzati reakció – tárcaközi munkacsoport, osztrák–magyar bizottság – ígéretes kezdet, de a szakemberek szerint a szakszerű, központilag koordinált mentesítés elengedhetetlen. A kérdés az, hogy a kormány képes-e időben és költséghatékonyan megszervezni a mentesítést, vagy a kapkodó önkormányzati intézkedések és a lakossági nyomás tovább növeli a káoszt és a költségeket.