Egy élet a lengyel irodalom szolgálatában
Meghalt Pálfalvi Lajos József Attila-díjas műfordító, irodalomtörténész, egyetemi docens. A 66 éves szakembert 2026. május 3-án érte a halál súlyos betegség következtében – a hírt családja közölte az MTI-vel vasárnap.
Pálfalvi Lajos az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát magyar–lengyel–orosz szakon. Pályáját a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában kezdte, ahol 1984-től 1999-ig dolgozott, miközben óraadóként lengyel irodalomtörténetet tanított az ELTE-n, magyar irodalomtörténetet a krakkói Jagelló Egyetemen, valamint lengyel irodalom- és művelődéstörténetet a Pécsi Tudományegyetemen.
1999-től a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta pályafutását, ahol több mint húsz éven át vezette a Lengyel Tanszéket. 2014-ben habilitált, élete utolsó éveiben pedig a Debreceni Egyetem Szlavisztikai Intézetében tanított.
Műfordítói életmű
Pálfalvi Lajos nevéhez fűződik a legnevesebb lengyel szerzők magyarra ültetése: Władysław Reymont, Sławomir Mrożek, Czesław Miłosz, Witold Gombrowicz, Kazimierz Brandys, Andrzej Stasiuk, Olga Tokarczuk, Krzysztof Varga, Józef Mackiewicz és Wiktor Woroszylski műveit is ő fordította. Munkásságát 2003-ban Wessely László-díjjal, 2013-ban a Lengyel Kultúráért Alapítvány díjával, 2014-ben József Attila-díjjal, 2017-ben pedig Transatlantyk-életműdíjjal ismerték el.
Halálával a magyar–lengyel irodalmi kapcsolatok egyik legmeghatározóbb alakja távozott.