Két oldal, egy követelés — de eltérő indokok
A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) és a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat kutatóintézetének főigazgatói párhuzamosan nyújtottak be állásfoglalásokat az új kormányzathoz. Mindkét dokumentum ugyanarra a konklúzióra jut: a 2019-ben létrehozott HUN-REN szerkezete nem működik, és az MTA-nak kellene visszavennie az irányítást. De az indokaik különböznek.
A TDDSZ szerint a jelenleg az ELTE-hez tartozó négy kutatóközpontnak, valamint a HUN-REN hálózathoz helyezett 14 központnak és önálló intézetnek is a Magyar Tudományos Akadémiához kellene visszakerülnie. A szakszervezet azt hangsúlyozza, hogy az MTA alatt működő kutatóhálózatnak autonómiát kell élveznie, és önálló módon kell működnie. De ennél is fontosabbnak tartják a dolgozói érdekképviseletet: üzemi tanácsoknak és reprezentatív szakszervezeteknek helyt kell kapniuk a jövőben, és a kutatóhálózat jövőjéről szóló tárgyalásokba is be kell vonni őket.
A kutatóintézetek főigazgatói viszont konkrétabb szervezeti javaslatot tesznek. Szerintük az MTA kapja meg a HUN-REN alapító jogait, és a finanszírozás is az Akadémia fejezetébe kerüljön át. Az intézmények jogállása azonban ne változzon — maradjanak az államháztartási törvény hatályán kívül, ahogy eddig voltak.
A HUN-REN-t létrehozó döntés és annak következményei
A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat 2019-ben jött létre, amikor az Orbán-kormány egy radikális szervezeti átrendezésbe kezdett. Az MTA kutatóintézetei közül több tucatot kiemelt az Akadémia keretei közül, és egy új, az államháztartástól független szervezetbe helyezte őket. Az ötlet az volt, hogy ezáltal nagyobb rugalmasságot és hatékonyságot lehet elérni.
De a gyakorlatban az ellenkező történt. A HUN-REN törvénye csak marginálisan biztosít kutatói önkormányzatiságot — a kutatók nem rendelkeznek valódi szóval az intézmények irányításában. Ráadásul az MTA tulajdonában lévő ingatlanvagyon helyzete tisztázatlan maradt. Az intézmények olyan épületekben működnek, amelyeknek jogi státusza ambivalens: az MTA tulajdonosa az épületeknek, de a HUN-REN intézetei használják őket. Ez a szituáció, ahogy a főigazgatók megfogalmazták, "alkotmánysértő".
A kutatóintézetek vezetői azt írták: "A HUN-REN kutatási hálózat az államháztartástól független szervezetként jött létre, de a kutatói önkormányzat elve csak marginálisan érvényesül a hálózatot létrehozó jogszabályban. Megfontolandó, hogy a frissen kiépített adminisztratív irányító központ mérete és centralizációs törekvése összhangban van-e a kutatóhálózat által képviselt és fejleszteni kívánt kutatási és innovációs potenciállal."
Az igazi probléma: autonómia és finanszírozás
De miért nem működik a jelenlegi rendszer? A kutatóintézetek vezetői szerint az intézmények nem rendelkeznek valódi tudományos, gazdasági és működtetési önállósággal. A közfinanszírozási szabályzat (KSZF) teljesítményértékelő indikátorrendszere, prioritásai és célértékei nem illeszkednek a kutatóhálózat valódi szükségleteihez.
A TDDSZ egy másik szinten támadja a problémát. A szakszervezet szerint alapbéremelésre van szükség. "A tudományos dolgozóknak olyan fizetést kell meghatározni, amely mellett nem kényszerülnek másodállásokra vagy egyéb kiegészítő jövedelmek keresésére" — írták. Ez nem csupán szociális kérdés. A kutatók kiegészítő jövedelmei azt jelzik, hogy az intézmények nem tudják megtartani a tehetséget. A magyar kutatás nemzetközi versenyképessége attól függ, hogy a legjobb kutatók itthon maradnak-e vagy külföldre mennek.
A TDDSZ azt is hangsúlyozza, hogy a kutatóhálózat és a felsőoktatás nem választható el egymástól. Az elmúlt években felhalmozódott problémáikat egyszerre, az érintett munkavállalók képviseleteinek bevonásával kell megoldani.
A kormányzati ígéret és a valóság
Az új kormány tudománypolitikai programjában ígérte: "Visszaadjuk a tudomány autonómiáját. Új, átlátható törvényt készítünk, amely visszaállítja az MTA és az állami kutatóintézetek szakmai önállóságát, és rendezi az akadémiai vagyon helyzetét." Ez az ígéret a kutatók számára komoly reményt keltett.
A kutatóintézetek vezetői ezt az ígéretet vették alapul állásfoglalásukban. Konkrét javaslatokat tesznek: a kormány módosítsa a HUN-REN törvényt, az MTA kapja meg az alapító jogokat, a finanszírozás kerüljön át az Akadémia fejezetébe, és az MTA bevonásával vizsgálják meg, hogyan lehet feloldani az MTA és a HUN-REN közötti vagyonjogi patthelyzetet.
De az átszervezés csak akkor lesz sikeres, ha az MTA valóban önálló működési kereteket kap. A főigazgatók hangsúlyozzák: "Amennyiben a kutatóhálózat az MTA keretein belül működhet tovább, javasoljuk az intézmények integritásának, szervezeti önállóságának és működési autonómiájának megőrzését, biztosítva ezzel a köztestületi és irányítási struktúráktól való függetlenséget."
Ez a megfogalmazás azonban nem csupán egy szervezeti kérdés. A magyar kutatás nemzetközi versenyképessége attól függ, hogy az intézmények valóban autonóm módon tudnak-e működni, vagy csak egy másik szervezeti szinttel helyettesítik az előző centralizációt. Az MTA-nak szüksége lesz arra, hogy a kormányzat valóban hagyja működni az intézményeket, és ne próbálja meg a politikai céloknak alárendelni a tudományt.
A nemzetközi kontextus
A magyar helyzet nem egyedi. Számos európai ország küzd azzal, hogy hogyan lehet egyensúlyt találni a kutatóintézmények autonómiája és a közfinanszírozás közötti felelősségvállalás között. Az OECD és az EU is azt hangsúlyozza, hogy a kutatóintézmények autonómiája elengedhetetlen a tudományos teljesítmény és az innováció szempontjából.
A magyar kutatás nemzetközi rangsorai az elmúlt évtizedben csökkentek. Ez részben a finanszírozás hiányának tudható be, de részben annak is, hogy az intézmények nem tudnak autonóm módon működni. Az átszervezés sikere attól függ, hogy az MTA valóban függetlenül működhet-e, és hogy a kutatók maradnak-e a pályán.
Mi a következő lépés?
A TDDSZ azt írta, hogy az általuk megfogalmazott elvek benne lesznek a "Tézisek a tudományért" című javaslatcsomagban, amelyet hamarosan nyilvánosságra hoznak. Az MTA pedig már közölte, hogy együttműködne az új kormánnyal a tudománypolitika megújításában, és minden releváns adatot, kutatást és stratégiai tervet az új kormány rendelkezésére bocsát.
A kutatóintézetek vezetői közül csak az Agrártudományi Kutatóközpont nem írta alá az állásfoglalást. Ez azt jelzi, hogy a kutatók között széles az egyetértés az átszervezés szükségességéről.
De az igazi kérdés az, hogy az új kormány valóban meg fogja-e valósítani az ígéreteit. Az MTA autonómiájának helyreállítása nem csupán egy szervezeti kérdés — ez a magyar tudomány jövőjéről szól.