Mentőöv és menetrend
A kormány szombaton megjelent határozata szerint a Dunai Vasmű területén az iparbiztonsági veszély és a fenyegető környezetkárosodás megelőzése közérdek. Ha a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek erre nem képesek, a feladat közszolgáltatási szerződés útján történő finanszírozása a központi költségvetésre, az államra hárul. A közszolgáltatási szerződést június 30-ig kell meghosszabbítani, ehhez Kármán András pénzügyminiszternek kell adnia egymilliárd forintot.
Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter feladata a szakmai értékelés elkészítése a beérkezett befektetői ajánlatokról június 15-ig, valamint a nemzeti acélipari stratégia előterjesztése augusztus 31-ig. Az előző kormány által kinevezett kormánybiztos, Fenyvesi Csaba Gábor megbízatása a kormányváltással lejárt, a mostani határozat nem említi, hogy beszámoltatnák vagy felhasználnák munkája eddigi eredményét.
Ezermilliárdos adóssághegy
A Dunai Vasmű három éve felszámolás alatt áll. A Dunaferr romjain két új termelő cég jött létre, melyeket a brit-indiai hátterű Liberty vásárolt meg, amely 100 millió euró hitelt kapott a működtetéshez a kormány bankjától. Alig másfél év után azonban ezek a cégek is fizetésképtelenné váltak, és az addig is jelentős adóssághegy tovább nőtt. Becslések szerint már az ezermilliárd forintot is elérheti, a felszámolás alatt a dolgozók bérét és az elbocsátásuk költségeit pedig állami forrásból fedezték.
Az Orbán-kormány 2025-ben döntött az acélgyártás megmentéséről. Legutóbb 2026 februárjában adott hírt Lázár János akkori közlekedési és beruházási miniszter arról, hogy három potenciális befektetővel is zajlanak tárgyalások, de addig is további, 5 milliárd forintos mentőövre volt szükség az infrastruktúra fenntartásához. Mivel azóta érdemi fejlemény nem történt az ügyben, a potenciális befektetőkkel való megegyezés és a hazai acélgyártás konszolidációja az új Tisza-kormányra maradt.
A kormányzati stratégia hiányzó láncszemei
A mostani kormányhatározat nem említi, hogy az előző kormány által kinevezett kormánybiztos, Fenyvesi Csaba Gábor munkájának eredményeit felhasználnák-e. A MÁV Szolgáltató Központ gazdasági vezérigazgató-helyettesét tavaly ősszel nevezték ki a hazai acélipar jövőjét érintő kormányzati stratégia előkészítésére, de a kormánybiztosok megbízatása mindig lejár a kormányéval együtt. A határozatban nincs utalás arra, hogy a Tisza-kormány építene-e a korábbi előkészítő munkára, vagy teljesen új alapokra helyezi az acélipari stratégiát.
A határidők szorosak: június 15-ig kell Kapitány Istvánnak szakmai értékelést készítenie a 2025. október 21. óta beérkezett befektetői ajánlatokról, és ennek alapján bemutatni a Dunai Vasmű fenntartható jövőképét. Augusztus 31-ig pedig előterjesztést és cselekvési tervet vár tőle a kormány a nemzeti acélipari stratégiáról. A határidők egybeesnek az uniós helyreállítási alap (RRF) mérföldköveinek teljesítési határidejével, ami arra utalhat, hogy a kormány az uniós forrásokra is számít az acélipar konszolidációjában.
Mit jelent ez a magyar acéliparnak?
A Dunai Vasmű sorsa nemcsak Dunaújváros és a környékbeli 550 család megélhetése szempontjából kritikus, hanem a magyar acélipar egészének jövője szempontjából is. A vasmű az ország egyik legnagyobb ipari létesítménye, amely évtizedekig meghatározó szereplője volt a hazai gazdaságnak. A felszámolás és a többszöri tulajdonosváltás azonban súlyos károkat okozott az üzemben és a környezetben egyaránt.
A kormányhatározat célja, hogy a Dunai Vasmű területén található infrastruktúra működőképes és biztonságos állapotban maradhasson fenn a helyzet hosszú távú rendezéséig. A mentőöv keretében a kormány 2026. június 30-ig tartó időtartamra meghosszabbítja az üzem közszolgáltatási szerződését is. A kérdés az, hogy a következő hónapokban sikerül-e olyan befektetőt találni, aki hajlandó és képes is a hatalmas adósságteher mellett újraindítani a termelést.
A Tisza-kormány számára a Dunai Vasmű ügye az egyik legnagyobb kihívás: egyrészt sürgősen kezelni kell a környezeti és iparbiztonsági kockázatokat, másrészt hosszú távú, fenntartható megoldást kell találni a magyar acélipar számára. A mostani határozat legalább a rövid távú finanszírozást biztosítja, de a stratégiai kérdések megválaszolása még várat magára.