Szerda este a Mandiner Reakció című műsorának stúdiójában Kacsoh Dániel műsorvezető egyenes kérdést tett fel Bayer Zsolt (fideszes publicista) és Fodor Gábor (volt SZDSZ-es politikus) vendégeknek: vajon a durva stílus is szerepet játszott-e a Fidesz történelmi vereségében?
Bayer Zsolt válasza rövid és határozott volt: „nyilván, mert értelme, meg tétje sincs már”. Majd hozzátett egy kiegészítést: „egy kicsit kiegészítést”. Szerinte a „túloldalon” is ugyanolyan trágár kifejezéseket használnak – példaként a „bajszos szart” és a „szatyor fingot” említette, amelyekkel Áder János (volt köztársasági elnök) és Sulyok Tamás (köztársasági elnök) ellen irányultak.
„Nekem van egy olyan érzésem, hogy odaát az a helyzet, hogy meg vannak arról győződve: ők bármilyen stílusban, bárkiről, bármit mondhatnak, bárkit elküldhetnek az anyjába. De ha ezt visszakapják, akkor felteszik a kezüket, hogy Úristen, hogy lehet így beszélni” – fogalmazott Bayer.
A bejelentés mögött azonban nemcsak a vereség, hanem egy mélyebb önreflexió is áll. Bayer Bibó István A magyar közélet százesztendős fordított kiválasztása: hamis realisták és túlfeszült lényeglátók című írására utalva mondta: „a túlfeszült lényeglátó szerepébe fogok visszaköltözni. Szép hosszú elemző cikkek, mindenféle durvaság nélkül. Annak lesz értelme.”
A kérdés az, hogy ez a stílusváltás valódi fordulatot hoz-e a Fidesz kommunikációjában, vagy csak taktikai húzás a választási vereség után. A Fidesz belső köreiben egyre többen kritizálják a kampány hangnemét – Bencsik András (Demokrata főszerkesztője) is nyíltan bírálta a „primitív üzeneteket”. Bayer mostani bejelentése akár a párt kommunikációs irányváltásának előjele is lehet.
A stílusváltás azonban nemcsak a Fidesz, hanem a Tisza-kormány szempontjából is jelentőséggel bír. Az alakuló kormányzat eddig a nyílt, konstruktív diskurzusra helyezte a hangsúlyt, és a durva, agresszív kommunikációt a régi rendszer maradványának tekinti. Ha Bayer valóban tartja magát az ígéretéhez, az a közéleti diskurzus normalizálódását is jelezheti – bár a tapasztalatok szerint a politikai kommunikációban a stílusváltások gyakran átmenetiek.
A Mandiner Reakció adásában elhangzottak alapján Bayer Zsolt mostantól a „túlfeszült lényeglátó” szerepében kíván írni – Bibó István fogalmát használva, aki a hamis realistákkal állította párba ezt a típust. A kérdés az, hogy a közönség is követi-e ezt a váltást, vagy a korábbi hangnemhez szokott olvasók számára a durvaság nélküli elemzések kevésbé lesznek vonzóak.