A CDU drasztikus lépése

A német politikai életben totális háborúvá élesedett a CDU és az AfD közötti konfliktus. Friedrich Merz (CDU) kancellár pártja a napokban minden AfD-s Bundestag-képviselőnek előre megírt kilépési nyilatkozatot küldött postán, mellékelve a párt 34 oldalas, „Lejtmenet Németország számára. Nincs alternatíva” című kiadványát. A levél tárgya egyszerűen így szólt: „Kilépek az Alternatíva Németországból pártból”. Az előre megfogalmazott szöveg szerint az aláíró a CDU brosúrájának elolvasása után arra jutott, hogy politikailag és személyesen sem kíván tovább az AfD tagja maradni. A dokumentum emellett a tagsági díj beszedésére adott meghatalmazás visszavonását és a személyes adatok törlését is tartalmazta.

A CDU az akciót néhány nappal korábban Instagram-videóban jelentette be. A párt szóvivője úgy fogalmazott: „Miután elolvasták a kiadványunkat, most már tényleg senki sem állíthatja, hogy nem tudja, mi zajlik az AfD-ben.” A kereszténydemokraták által terjesztett füzet azzal vádolja a legnépszerűbb pártot, hogy veszélyt jelent a német demokráciára. A CDU többek között az AfD politikusainak kijelentéseire és egyes tartományi szervezetek alkotmányvédelmi megfigyelésére hivatkozik.

Burkhard Dregger, a CDU berlini frakciójának belpolitikai szóvivője a Welt TV-nek azt mondta: „Nagyszerűnek tartom ezt az akciót”, hozzátéve, hogy „kiválóan szórakozott” rajta. Szerinte fontos, hogy a választók megismerjék a vezető AfD-politikusok súlyos kijelentéseit.

Az AfD visszavág

A jobboldali formáció azonnal és keményen visszavágott. Leif-Erik Holm, az AfD egyik vezető politikusa, Manuela Schwesig (SPD) mecklenburg–elő-pomerániai miniszterelnök kihívója élesen támadta a CDU akcióját. Holm a Correctiv oknyomozó szervezet által terjesztett, valótlan állításokra is utalva úgy fogalmazott: „Ez az ostobaság önmagáért beszél. Nyilvánvalóan a kétségbeesés jele. A CDU ezzel saját magát teszi nevetségessé. És pontosan így kommentálják ezt az interneten is. A gyűlöletkeltő brosúrájukban nulla érv található, csak felmelegített Correctiv-hazugságok, amelyeket már jogilag is megcáfoltak. De ez illik Pinokkió-Merzhez. Egyre hosszabb az orra.”

Enrico Komning, az AfD Bundestag-frakciójának parlamenti ügyvezetője szintén keményen reagált: „Tulajdonképpen nevetni kellene ezen a színjátékon, ha nem lenne ennyire szomorú. Azt majd meg kell vizsgálni, követtek-e el bűncselekményt az AfD ellen. A magam részéről örömmel maradok AfD-tag, mert a szabadságért, a széles körű jólétért és egy liberális, hazafias társadalomért harcolok.”

A CDU részéről Daniel Peters, a párt mecklenburg–elő-pomerániai listavezetője védelmébe vette az akciót. Peters hangsúlyozta: „A mecklenburg–elő-pomerániai CDU-frakció korábban már befogadott volt AfD-tagokat, ezért a CDU/CSU Bundestag-frakciójának kezdeményezése egyszerre érthető és tiszteletreméltó. Minden AfD-tagot szívesen lát a demokratikus centrum, aki nem akar részt venni az AfD radikalizálódási folyamatában, ez ugyanúgy igaz a parlamenti képviselőkre is.”

Merz gyengélkedése és a nagykoalíció csapdája

A közvélemény-kutatások szerint az AfD 27-29 százalékon áll, jelentősen megelőzve a 22 százalékos CDU–CSU-t. Friedrich Merz – akit még az ezredforduló éveiben állított félre a hatalomra törő Angela Merkel – a régimódibb kereszténydemokraták és a jobbfelé hajló, kapitalista üzleti élet titkos favoritja volt. Sokak előtt talán egy második Kohl-korszak víziója derengett fel egy békebeli, virágzó Németországról. A 2020-as évek sötétebb, szomorúbb valósága azonban hamar felébresztette az álmodozókat.

A tavalyi választás után egyetlen reális koalíció volt lehetséges, miután az AfD-vel mindenki kizárta az együttműködést: a CDU összeállt az SPD-vel. Az ellenzékből visszatérő kereszténydemokraták azokkal a szociáldemokratákkal, akik Olaf Scholz vezetésével kormánypártként politikai, gazdasági és társadalmi válságba sodorták Németországot. A szocdemek ráadásul úgy kaptak erős pozíciókat és nekik megfelelő szakpolitikai kormányprogramokat, hogy egy csepp megbánást nem tanúsítottak a korábbi évek zsákutcája kapcsán. A Merz vezette CDU magát zárta a csakis a szocdemekkel elképzelhető nagykoalíció kelepcéjébe.

Az SPD belső vitája: nyitás az AfD-szavazók felé?

Ezzel párhuzamosan az SPD-n belül is éles vita bontakozott ki. Torsten Albig, a párt volt schleswig-holsteini miniszterelnöke a Neue Osnabrücker Zeitungnak adott interjújában arról beszélt, hogy a pártnak újra meg kellene szólítania azokat a választókat, akik az elmúlt években az AfD-hez pártoltak. Albig szerint bizonyos helyzetekben a kisebbségi kormányzás is elképzelhető lenne az AfD külső támogatásával.

„A tűzfalvitában jellemzően nem vesszük észre, hogy a fal mögött a mi korábbi választóink is ott vannak. Őket pedig nem szabad elszigetelnünk. Vissza kell építenünk számukra az utat a falon keresztül” – fogalmazott a volt miniszterelnök. Albig szerint a hagyományos pártok egy része figyelmen kívül hagyja azokat a választókat, akik korábban az SPD-t vagy a CDU-t támogatták, ma viszont az AfD-re szavaznak. Szerinte a legfontosabb kérdés, amire a mainstream pártoknak meg kell találniuk a választ, hogy miért pártoltak el ezek az emberek.

A felvetést párttársai azonnal és határozottan elutasították. Ulf Kämpfer, a schleswig-holsteini SPD elnöke szerint a volt miniszterelnök „teljes tévútra jutott”. Steffen Krach, a berlini SPD vezetője még egyértelműbben fogalmazott: „Az SPD és az AfD között nincs közös nevező.” Jochen Ott, az észak-rajna-vesztfáliai SPD frakcióvezetője pedig úgy értékelte Albig meglátásait: „Minden részében hibás és végzetes.”

A tét: a német demokrácia jövője

A kérdés az, hogy a hagyományos pártok stratégiája – az AfD elszigetelése vagy a választók visszahódítása – vezet-e eredményre a sorsdöntő hónapokban. A német politika jelenlegi állása szerint az AfD feltartóztathatatlanul erősödik, miközben a kormánypártok gyengülnek és belső vitákkal küzdenek. A CDU kommunikációs hadjárata – a felmondólevelek kiküldése – inkább a kétségbeesés jele, mint egy átgondolt stratégia része. Az AfD politikusai szerint a CDU ezzel saját magát teszi nevetségessé, és a választók is így látják.

A német politikai rendszer egyre inkább a weimari köztársaság időszakára emlékeztet, ahol a hagyományos pártok képtelenek voltak kezelni a válságot, és a radikális erők egyre erősebbé váltak. A kérdés az, hogy a CDU és az SPD képes-e kilábalni a jelenlegi válságból, vagy az AfD további erősödése újabb politikai földrengést hoz Németországban.