„Marvelesítjük” a filmeket – Streep kritikája
Meryl Streep (színésznő, Az ördög Pradát visel Miranda Priestley-je) a Hits Radio Breakfast Show legutóbbi adásában Anne Hathaway (Andy Sachs) és Emily Blunt (Emily Charlton) társaságában népszerűsítette a készülő folytatást. A beszélgetés azonban hamar a modern filmipar állapotára terelődött – és Streep nem fogta vissza magát.
„Hajlamosak vagyunk marvelesíteni a filmeket mostanában. Vannak a gonosztevők és vannak a jófiúk, és ez annyira unalmas. Az az igazán érdekes az életben, hogy a hősök egy része tökéletlen, és a gonoszok között is vannak emberségesek és érdekesek, akiknek megvan a saját erejük” – fogalmazott a színésznő.
Streep szerint a mai filmek egyre inkább leegyszerűsített narratívákra épülnek, ahol a jók és a rosszak élesen elkülönülnek egymástól. Ez a fajta trend – véli – unalmassá teszi a történetmesélést. A színésznő szavai mögött azonban nem csupán általános kritika áll: éppen egy olyan filmben játszik, amely – állítása szerint – szembemegy ezzel a trenddel.
Az ördög Pradát visel folytatása: nosztalgia és árnyaltság
Az ördög Pradát visel második része már a premier előtt hatalmas érdeklődést váltott ki. A film nemcsak a rajongók nosztalgiájára épít, hanem – Streep szerint – újabb izgalmas sztorival is szolgál. A második részben visszatérnek az eredeti film ikonikus szereplői: Meryl Streep mellett Anne Hathaway (Andy Sachs), Emily Blunt (Emily Charlton) és Stanley Tucci (Nigel) is.
A film körüli egyik legérdekesebb hír, hogy Sydney Sweeney eredetileg szerepelt volna a produkcióban, sőt, jeleneteit le is forgatták, végül azonban kivágták őket a végső verzióból. Ez a döntés komoly visszhangot váltott ki, és tovább növelte a mozifilm körüli hype-ot. Streep számára éppen ezért különösen izgalmas az új film, mert nem fekete-fehér világot ábrázol – szemben a „marvelesített” alkotásokkal.
Hollywoodi trendek: a franchise-építés és a kiszámíthatóság
Streep kritikája nem előzmény nélküli. Hollywoodban az elmúlt évtizedben egyre dominánsabbá váltak a franchise-ok, a szuperhősfilmek és a kiszámítható történetek. A Marvel-moziuniverzum sikere nyomán számos stúdió próbálta lemásolni a formulát: egyszerű jó–rossz dichotómia, látványos akciójelenetek, és a folytatások lehetőségét nyitva hagyó cliffhanger-ek.
A kritikusok és a nézők egy része azonban egyre fáradtabban fogadja ezt a trendet. Több szakmai fórumon is felmerült, hogy a kiszámítható narratívák hosszú távon a moziélmény csökkenéséhez vezethetnek. Streep szavai ezt a diskurzust erősítik: a színésznő szerint az életben a hősök is tökéletlenek, a gonoszok között is vannak emberséges figurák – és ezt a filmeknek is tükrözniük kellene.
Következmények és tanulságok
Streep kritikája több szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt egy olyan színésznő szólalt fel, aki maga is része a hollywoodi gépezetnek – így szavai nem tekinthetők külső, elfogult bírálatnak. Másrészt éppen egy olyan film kapcsán tette ezt, amely a nosztalgia mellett az árnyalt karakterábrázolásra is épít.
A kérdés az, hogy a „marvelesítés” trendje meddig tartható fenn. A közönség egy része továbbra is igényli a kiszámítható, könnyen emészthető történeteket – de egyre többen keresik az árnyaltabb, összetettebb narratívákat. Streep szavai arra figyelmeztetnek, hogy a filmiparnak nem szabad elfelejtenie: a legjobb történetek azok, amelyek nem fekete-fehérek, hanem a szürke árnyalatait mutatják meg.