A nosztalgia és a keserűség keveréke

A 2026-os labdarúgó-világbajnokság csütörtök este elstartolt Mexikó és Dél-Afrika nyitómeccsével – a magyar szurkolók számára azonban a torna ismét csak a nosztalgia és a keserűség keveréke. Negyven éve, 1986 óta nem jutott ki a magyar válogatott a világbajnokságra, és ez a téma több publicisztikában is visszaköszön a Nemzeti Sport hasábjain.

Deák Zsigmond publicisztikájában szinte fikciós bekezdésbe menekül: leírja, milyen lenne, ha a magyar csapat ott lenne Mexikóban, Guadalajarában és Mexikóvárosban, a Himnuszt énekelve, koronás címeres mezben. „Az éjjel soha nem érhet véget…” – idézi a Soho Partyt, miközben a csoportmérkőzésekről álmodozik. Aztán rádöbben: a valóság az, hogy a pótselejtezőről is lemaradtunk, mert nem húztuk ki a döntetlent az írek ellen. „Még most is kiver a veríték, ha visszagondolok” – írja, de nem Tóth Balázs elképzelt védésére, hanem a valós kudarcra.

Ballai Attila a vb iránti gyermekkori rajongását idézi fel: „Én magam gyermek- és ifjúkoromban úgy vártam, mint a karácsonyt. Vagy még annál is jobban, mert vb-t csak négyévenként rendeztek, rendeznek. Kell-e mondani, idén immár negyven esztendeje – nélkülünk.” A publicista szerint a futballpálya az egyetlen hely, ahol az idő mintha megállt volna – a VAR és a gyorsabb tempó ellenére is minden ugyanaz. A szöglet, a taccs, a bravúros védés, a benyelt potya – minden.

A keretérték és a valóság

A keretek piaci értékét nézve a magyar válogatott 209,2 millió eurójával a 26. helyen állna a vb-mezőnyben – ez azt jelenti, hogy a mezőny majdnem felét megelőzné. A FIFA-ranglistán elfoglalt pozíció és a keretérték alapján Argentína, Spanyolország és Franciaország a favorit, de a magyar csapat hiánya így is fájó. A Nemzeti Sport publicisztikája szerint a magyar válogatott „csak” a vb-mezőny több mint harmadát, hanem majdnem a felét megelőzi – a 26. pozíciót foglalná el.

A FIFA-koefficiensek alapján Argentína, Spanyolország és Franciaország dobogós, még Anglia fér be a négy közé, Portugália, Brazília, Marokkó és Hollandia a negyeddöntős szintet képviseli. A magyar csapat hiánya azonban nem csak statisztikai adat – negyven éve a nemzeti identitás egy darabja hiányzik a világ legnagyobb sporteseményéről.

Írók és szurkolók: kinek szurkoljunk?

A Telex összeállításában magyar írók, köztük Dragomán György és Sajó László vallanak arról, kinek szurkolnak a vb-n. Sajó László Esterházy Pétert idézve mondja: a magyaroknak szurkol – akkor is, ha nincsenek ott. A legkisebb, legesélytelenebb csapatok, mint Curaçao, a szimpátia favoritjai. „Azért is nekik, mert színük kék (vendégként fehér), mint a kéklikőr, a curaçao” – írja Sajó László. A csapat lyukas, mint a szita, de a szövetségi kapitány, Dick Advocaat a legnagyobb erősség.

A magyar írók között akad, aki a portugáloknak szurkol (Egressy Zoltán, aki kultikus drámát írt Portugál címmel), mások a norvégoknak vagy a braziloknak. A közös pont: a magyar válogatott hiánya mindenkit érint. „Még mindig vannak bennem szomorú gondolatok, ha úgy jön ki a nap, hogy éppen szabadidőm van egy vébémérkőzés alatt, akkor lehet, hogy belenézek, de nem úgy fogom alakítani a programomat, hogy attól teszem függővé, hogy nézhessem, mert lesz jobb dolgom is szerintem” – mondja az egyik író.

A jövő kérdései

A magyar foci hiánya a vb-n nem csak statisztikai adat – negyven éve a nemzeti identitás egy darabja hiányzik a világ legnagyobb sporteseményéről. A keretérték és a FIFA-ranglista azt mutatja, hogy a magyar futball potenciálja megvan a kijutáshoz, de a pótselejtezőkön elbukott álmok újra és újra visszatérnek. A következő években a fiatal játékosok fejlődése és a szövetségi kapitány munkája dönti el, hogy 2030-ban sikerül-e megtörni a negyvenéves átkot.