<!-- VIDEO_EMBED -->
„Nem alattvalókat nevelt”
A Buksó legújabb adásában Lovász Andrea, a Móra Könyvkiadó főszerkesztője és Janikovszky János, a kiadó tulajdonosa, az írónő fia beszélgetett Nyáry Krisztiánnal Janikovszky Éva születésének 100. évfordulója alkalmából. A beszélgetés egyik meghatározó pillanata az volt, amikor Janikovszky János felidézte: valaki egyszer megkérdezte tőle, hogy mire nevelte Janikovszky Éva a gyerekeket. „Én meg ott ültem és nem értettem, hogy mi van, mire nevelte a gyerekeket” – mondta. A válasz szerint Janikovszky Éva nem alattvalókat nevelt, hanem szemmagasságban beszélt a kisgyerekkel.
Szemmagasságban a gyerekkel
Janikovszky János elmondta: az írónő úgy gondolta, annyi a különbség a gyerek és a felnőtt között, hogy a gyerek még nem volt felnőtt, a felnőtt meg már volt gyerek. Az egyik tudja, mi következik, a másik nem. Ez a szemlélet magyarázza, miért működnek ma is a 100 éve született Janikovszky Éva szövegei. A beszélgetésben szó esett az írónő politikai üldözöttségéről és összetett irodalmi örökségéről is.
Politikai üldözöttség és irodalmi örökség
A beszélgetés során Lovász Andrea és Janikovszky János kitértek arra is, hogy Janikovszky Éva életét és munkásságát hogyan érintette a politikai üldözöttség. Az írónő a Kádár-korszakban is alkotott, és bár sokan ismerték, a hatalommal való viszonya nem volt mindig könnyű. A Buksó adásában elhangzott, hogy Janikovszky Éva szövegei generációkon átívelő humorral és bölcsességgel szólnak a gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt.
Miért működnek ma is a szövegei?
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy Janikovszky Éva szövegei azért maradnak friss és aktuálisak, mert nem moralizálnak, nem nevelnek felülről, hanem egyenrangú partnerként kezelik a gyereket. Ez a szemlélet ma is ritka, és éppen ezért értékes. A Buksó adása rávilágított: Janikovszky Éva öröksége nemcsak irodalmi, hanem pedagógiai és emberi is.