Ambrus Attila, a Viszkis néven elhíresült bankrabló, jelenleg keramikusként és rendezvényszervezőként próbál megélni. Az Én és a pénz című műsorban, M. Kiss Csaba vendégeként, részletesen beszámolt arról, hogy az esztergomi bazilikánál tervezett boltja ügyében a Szent Adalbert Központ két nappal a nyitás előtt felmondta a szerződést.
„Éppen most vágtak ki a bazilikából, mert konkurencia voltam az egyháznak… Volt egy élő szerződésem tavaly, és közölték – nem is azt, hogy húzzak a bánatba, de egyszerűen megszüntették a szerződést” – mondta feldúlva. Hozzátette: ráköltött egy kalap pénzt, és nyitás előtt két nappal közölték vele, hogy nem kérnek belőle.
Ambrus szerint az ügy hátterében az állhat, hogy valamelyik főméltóság úgy vélte: nem akar konkurenciát a bazilikának. „Állítólag, nincs erre bizonyítékom, hogy valamelyik főméltóság azt mondta, hogy nem akar ide konkurenciát, tehát ne az Ambrus Attila miatt járjanak az esztergomi bazilikába” – idézte fel.
A keramikus úgy érzi, mostanra talán sikerült jóvátennie bűneit, de időnként még tapasztal kirekesztést. Fő bevételi forrása a kerámiázás, portékáit saját weboldalán és vásárokban árusítja. Emellett whiskyesteket, bűnügyi sétákat és csapatépítőket is tart, valamint több önkormányzatnak dolgozik, gyerekekkel agyagozik.
Az eset rávilágít arra, hogy a múltbeli bűncselekmények után a társadalmi reintegráció még évtizedekkel később is akadályokba ütközhet, különösen, ha az érintett személy közismert. Ambrus Attila esete azt mutatja, hogy a megbocsátás és a második esély kérdése nemcsak jogi, hanem társadalmi és intézményi szinten is kihívást jelent.
A Szent Adalbert Központ döntése mögött meghúzódó indokokról a pontA megkereste az intézményt, de egyelőre nem érkezett válasz. Az ügy továbbra is nyitott kérdéseket vet fel a kirekesztés és a reintegráció határairól.